10. rész

Sziasztok!

nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy ilyen régen volt rész. De mindenkinek nekem is ez volt az utolsó hetem, hiszen szerdától iskola...úristen el sem hiszem :D
Na nem is beszélek tovább rakom a nem túl hosszú részt :$ igyekszem hozni hamar a következő részt :) Nefeledjétek 5 komment alatt nincs rész:)
szóval dobjatok kommentet!
xoxo: C!Cc

10. rész

*Emmet szemszöge*

Nagyon rossz érzés fogott el hogy nem tudtam neki segíteni miközben azt a rettenetes fájdalmat élte át. Bármit tettem, bárhogy csókoltam vagy öleltem semmi nem használt. Ebben a pillanatban a nagy Emmet Cullen sírni tudott volna.

- gyere kicsim, készítettem neked enni- szólt Esmee a barátnőmnek.

- Köszönöm, - szólalt meg Anabell

- Ha ettél menny haza szólt édesanyádnak , vagyis próbáld meg rávenni hogy ma itt aludhass már aggódik érted- jött be a húgom.

- El is felejtettem…

- Mellettem mindent elfelejtesz cica- kacsintottam rá , mire viccesen oldalba bökött, de úgy érzem ez inkább neki fájt úgyhogy egy puszit leheltem a könyökére. – ne próbálkozz ezzel többször – mondtam neki, majd leemeltem az ágyról és levittem az ebédlőbe, amit persze mi még soha nem használtunk

- Ez így nem jó, hogy ti csak néztek …- jelentette ki miközben kezébe fogott egy szendvicset,

- Pedig mi ezt nem fogjuk megkóstolni azt hiszem- mosolygott Carlise

- Nem tudjátok mit hagytok ki – nevetett .

Miután jól lakott megköszönte anyunak , hogy gondolt rá ami persze természetes volt mivel Esmee imádta Anabellt. Azután felkaptam a hátamra és vámpíros sebességgel Anabellék házához értünk.

- szia anyu

- szia Tish – csókoltam neki kezet amitől láthatólag zavarba jött , Anabell pedig viccesen megrázta a fejét

- jól kifogtad az első barátodat kislányom – nevetett Tish

- anyu igazából csak azért jöttem… mert…Emmetnél szeretnék aludni

- na de Ana…ez úgy hiszem korai – jött zavarba az édesanyja

- nem tervezek semmi piszkosat a lányoddal- nevettem el magam mire Anabell megint oldalba akart bökni, de meg gondolta magát

- hány napot terveztetek? – jött rá Tish a titkunkra

- a hétvégére…- mondta halkan Anabell

- egye fene kislányom, hétfőig látni sem akarlak , Emmet te pedig vigyázz rá

- ő a mindenem…mindig vigyázok rá

- imádlak anyu – adott egy puszit az anyjának , majd felrohant az emeletre engem is magával húzva . Felkapott egy sport táskás majd bele rakott egy pár cuccot azután pedig elvonult a fürdőbe átöltözni . Amikor kijött tuti megállt volna a szívem ha dobogna. Egy világos farmer volt rajta ami kiemelte formás fenekét , meg egy igen kivágott fehér topp ami inkább nyárra lenne való . Enyhe smink volt csak rajta, mint láttam csak szempillaspirál és szájfény . A haja viszont enyhén hullámosan omlott a vállára. Legszívesebben most azonnal ledönteném az ágyra és a magamévá tenném , de még nem vagyok rá felkészülve. Abba viszont biztos vagyok, hogy belehalnék ha lehet így mondani hogyha valami kárt tennék az én szerelmemben.

- Indulhatunk? – szólított meg

- Persze baby mehetünk, csak legeltettem rajtad a szemem

- Ne hozz zavarba- hajtotta le a fejét . Imádom amikor így viselkedik , szeretem hogy ilyen érzéseket váltok ki belőle.

- Csak bevallom, hogy túl jó nő a csajom – csókoltam meg , majd elvettem tőle a cseppet sem nehéz táskát és kézen fogva lementünk elköszönni Tishtől, aki egy kicsit rosszalló nézéssel de elengedte a lányát. Nem aggódtam ettől a nézéstől, hiszen ha nem bízna bennem nem jöhetett volna velem Anabell. A ház előtt egy darabig rendes emberi tempóban haladtunk, egészen addig amíg látó távolságon kívül nem kerültünk. Azután felkaptam a hátamra a vacogó barátnőmet, majd gyors vámpíros iramban haza futottam vele.

- Tudod baby nagyon imádom ha kiöltözöl, de én sexi ruhák nélkül is szeretlek. Miattam nem kell hogy megfázz. – emeltem fel az állát , majd a szemébe néztem.

- Emmet…

- Jó- jó abba hagytam , na induljunk be mielőtt még jégcsap leszel. – karoltam át, majd bementünk a melegebb házba

- Sziasztok, Anabell kedvesem, ha bármi kívánságod van én és Alice a rendelkezésedre állunk- jött oda anyu , majd homlokon puszilta Anabellt

- Már így is sokat segítetek nekem, semmire nincs szükségem - válaszolt udvariasan.

- Azért enned csak kell – jött le Alice is Jasperrel az oldalán

- Igen, de most nem vagyok éhes – mosolygott Bell

- Rossz hírem van…- szólalt meg Carlise is – beszéltem a Volturi-val , megszökött egy ősrégi fogoly a cellából. Ők sem tudják hogy –hogy történt. Talán alakváltó lehet, legalábbis ezt feltételezik.

- Nem mondod komolyan hogy a voltúritól bárki is meg tud szökni… - nevettem fel, habár tudtam hogy ez nem vicc

- Ezt először én sem hittem el fiam, de úgy érzem igaz . Anabell a fájdalom bármelyik pillanatban újra be férkőzhet a fejedbe. Ha valami furcsát érzel, azonnal szólt rendben?

- Persze, megértettem.

Nem értettem miért velünk történik ez. És vajon mi okból. Miért pont Anabellt bántják, miközben ő a légynek sem tudna ártani.