író-csere

sziasztok
én pici_alice vagyok én vettem át
a blogot c!cc-től nos remélem ,hogy
tetszeni fog nektek ahogy én folytatom
majd a történetet ,apropó az új feji
amint kész rakom is fel !
by: pici_alice

17 rész

Sziasztok,
Remélem tetszeni fog amit írtam
és remélem kapok néhány komit.
jó olvasást !
üdv: pici_alice



17.rész
*Anabell szemszög*

"- Emmet....szerelmem nem halhatsz meg hallod? - sírtam
A vasdarabban felvágtam a csuklómon az eremet és a szájához nyomtam. Eközben Cullenék szomorúan álltak körülöttünk.
- Csináljatok már valamit - ordítottam
- nem akarja elfogadni - sírtam tovább ordítva
- Emmet, te idióta ...fogadd már el...szeretlek nem hallod . Emmet, Emmet - ordítottam miközben ráfeküdtem úgy hogy a csuklómat a szájához szorítottam. " -Emmet ha meg mersz halni követlek a túlvilágra is esküszöm..fogadd már el .. !!!!- kiáltottam bár a hangom többször is elcsuklott éreztem ahogy Emmet teste megfeszült amint kimondtam ,hogy követni fogom ,tehát még tudatánál van .Még makacskodott majd meghallottam Carlise hangját
-fiam ne tedd ezt velünk -mondta elkeseredetten Esme már zokogott
-Emmet -nyögtem ,majd hirtelen inni kezdett . Megkönnyebbülés futott végig rajtam ,de hamar követte az a szúrós fájdalom amit a csuklómba harapott. Nagyokat nyelt majd elfordította a fejét ,a szemében fájdalmat véltem felfedezni .Zokogva borultam a nyakába ,majd fél kézzel átkarolt hátam,a másikkal feltámaszkodott már amennyire tudott .
-vigyük haza -szólt Esme elkeseredetten majd Edward és Carlisle felemelte és elindultak a Cullen házba.

*Emmet szemszöge*

A halott szívem majd belehasadt ha belegondoltam Bell képes lenne kijátszani a családom és követni engem ha meghalnék .Nem akarom őt elhagyni soha teljes szívemből szeretem .Anabell itt volt mellettem míg én az ágyamon ültem a többiek magunkra hagytak minket .Nem szóltunk semmit csak csendben figyeltük a másikat ,az arca aggodalmat tükrözött látszott rajta ,hogy nem sokáig bírja ezért átöleltem .Kitört belőle a sírás és csak zokogott ,vártam míg kisírja magát majd eltoltam ,de épp csak annyira ,hogy megcsókolhassam édes ajkait .Nehezemre esett elválnom tőle ,de neki levegőre is szüksége van .
-le kellene mennünk kíváncsiak mi történt,ahogy én is - mondtam .Nagy nehezen felálltunk és elindultunk a nappaliba ,tudtam ,hogy túl kell esni ezen is egyszer ,gondolom Carlisle fejében ezer meg ezer kérdés vár válaszra akárcsak a többiekében ,már hallom is miért tett ilyet Rosalie ,mi történt amíg megtaláltunk Anabell-t ..stb. Apa már meg szeretné vizsgálni jól van-e ezért siettettem igazán ,hogy lemenjünk meg szeretnék bizonyosodni róla ,hogy fizikailag is rendben van-e .Elindultunk a nappaliba ,lassan sétáltunk átkaroltam a derekát és amennyire lehetett magamhoz húztam .Már mindenki lent volt és elhelyezkedtek a kanapén .Leültem majd az ölembe húztam amitől zavarba jött, imádom amikor elpirul .
-nos Anabell tudom ,hogy nem könnyű neked erről beszélni, de megosztanád velünk is mi történt pontosan ,kérlek ? utána pedig megvizsgálnálak- mindenki minket figyelt és kíváncsian várta a magyarázatot.

*Anabell szemszöge*

Nem is tudtam hol kezdjek bele főleg ,hogy mindenki ránk nézett nagyon zavaró volt ,de megnyugtatott Emmet közelsége és ,hogy mindenki egyben megúszta. Végül csak elkezdtem.
-Lent sétáltam a parkban amikor találkoztam Destiny-vel ,ő Jacob barátnője -tettem hozzá az arckifejezéseik láttán -megkért ,hogy sétáljak vele majd azt mondta ,hogy találkozni fogunk valakivel és nem tesz majd a kedvemre ,el akartam rohanni ,de hirtelen két kar szorított magához ,amikor felnéztem Emmet volt az ...vagyis akkor azt hittem -éreztem ahogy megmerevedik és gyorsabban veszi a levegőt ,megvártam még kicsit lenyugszik és folytattam
-megkönnyebbültem ,hogy csak ő az gonosz mosoly ült az arcán mikor kérdőre vontam mire volt ez jó ,erre azt felelte, hogy egész idáig csak kihasznált és ,hogy ő végig Rosalie-val volt ,ekkor előlépett a fák közül már csak amit mondott az is borzasztóan fájt ,de ahhoz nem volt fogható mint amikor megharapott -ennél a mondatnál elhúztam a hajam ,hogy láthassák a nyakamon a sebhelyet ,mindenki döbbenten figyelte ,ahogy vissza hull a hajam ,s elfedi a nyakam
-majd elvittek egy barlangba ,ott jöttem rá ,hogy ő nem Emmet azt hiszem Derek-nek hívták vagyis Rosalie így szólította ezután újra megharapott majd magával ragadott a sötétség ,és Jacob ölében ébredtem fel -Ekkor lépett be az ajtón Jake és pár hozzá hasonlóan barna bőrű barátja.
Nem jött oda hozzám bár látszott rajta ,hogy szeretne. Hirtelen Carlisle szakította meg a csendet
-Anabell gyere velem ,megvizsgállak- felálltunk és felmentünk az irodájába .

*Jacob szemszöge*

Aggódtam ,hogy Anabell jól van-e bár úgy tűnt teljesen egészséges ,nagy megkönnyebbülésemre. Épphogy felért az emeletre a nagydarab barátja felugrott a helyéről mire Edward pillanatok alatt ott volt előtte
-Emmet nyugi ,nem az ő hibája ha megölöd nem lesz jobb semmi -a nagydarab vérszopó kitört a szorításból és felém rohant mire én farkas alakot öltöttem ,rám kiabált bár alig lehetett valamit érteni belőle a morgása miatt
-az a hülye szuka ,hogy támadhatta meg Anabell-t ? miért nem tudsz pórázt tenni a csajodra ?- üvöltötte ,ledöbbentem hogy mi köze lehet Destiny-nek Bell elrablásához ,de nem tudtam befejezni a gondolat menetemet mert a benga vámpír vicsorogva felém rohant.

Fontos!!!!

Sziasztok!

Egy fontos döntést hoztam, és úgy gondoltam a résszel kapcsolatban sem húzom tovább az idegeitek...Sajnálom, de a döntésem végleges én pedig úgy döntöttem végleg befejezem a blogot. Ugyan hiányozni fog Anabell és Emmet történetet, de nincs sem időm, sem pedig energiám és kedvem sem folytatni. A kreativitásom, egy újonnan felfedezett forumon élem ki :) Imádok ott játszani, és ajánlom figyelmetekbe nektek is :)
Ugyan akkor!
Ha valakinek kedve van hozzá és folytatni szeretné ezt a történetet, írjon nekem az emmetfanfic@gmail.com e-mail címre. A blogot megszüntetni nem fogom. Köszönöm szépen azoknak akik eddig olvasták az írásom, és véleményeztek, és azoknak is akik csak simán olvasták :)
Mindenkinek további jó szórakozást a blogokhoz és nem utolsó sorban BOLDOG KARÁCSONYT
Most pedig itt a fórum. Érdemes felnézni, ti is imádni fogjátok!
http://sgforum.hu/forum.php3?azonosito=CityofVampires
xoxo: C!CC

16 rész

Sziasztok!
Megjöttem az új résszel hosszas kihagyás után.
Köszönöm a kommenteket és a rendszeres olvasókat, Igyekszem többet írni! És hamarabb:)
Nem is beszélek tovább itt a rész :)
Dobjatok Kommentet!
xoxo: C!cc


16 .rész
*Emmet szemszöge*

Rosalie most túlment mindenen. Bántotta azt az embert aki a világon a legfontosabb számomra. Ideges lettem, teljesen elöntött a vörös köd ami a vámpíroknál szokás ha nagyon felidegesítik őket.
- Már vártalak - szólalt meg Rosalie
Ebben a pillanatban vicsorogva a falhoz szorítottam, látszott rajta hogy nem számított erre. Ő már nem az a Rosalie volt akit anno annyira szerettem. Ő már egy tönkrement lélek volt akit teljes szívemből utáltam.
Idegesen nekivágtam Ros-t a falnak amitől egy kicsit elalélt. Mikor volt egy kis időm azonnal odarohantam a gyenge Anabellhez.
- Anabell...szerelmem - öleltem meg miközben a csókot nyomtam ajkaira. Eközben Jacob és a többiek is megérkeztek.
- Kérlek Jake vidd ki innen - adtam át a kezébe szerelmem. Ő bólintott majd sebesen kiszaladt a lánnyal.
- ez csak az én harcom- suttogtam a többiek felé akik habár nem túl megértően de bólogattak. Szép lassan kiürült a barlang, csak én és Roselie maradtunk ketten itt. Egy ideges vámpír és egy elvetemült szuka.
- Emmet...hogy voltál képes erre? - kérdeze a szőkeség vöröslő szemekkel. Bármire képes lettem volna Anabellért.
- ha az enyém nem lehetsz akkor senkié ne legyél, inkább megöllek téged minthogysem egy gyenge emberrel lássalak- mondtam Ros miközben felém közeledett. Ideősebb volt nálam, és erősebb is. De nem féltem tőle. Ha meg kell halnom akkor úgy haljak meg hogy Rosaliet is megölöm. Nem tehet kárt többé az én Anabellemben.
Innentől minden olyan gyorsan történt. Rosalie megfogott egy nagy fa darabot amit az egyik fa ágból tépett le ami kiállt a barlang falából , nekem hajította. Elugrottam a repülő életveszélyes tárgy elől , és vicsorogva neki támadtam Rose-nak aki fájdalmasan csapódott neki ismét a barlang falának.
- Erösebb vagyok nálad Emmett én már rég nem állat véren élek - nevetett gonoszan fel . Vámpír gyorsasággal előttem termett és belém nyomta a faágat amit a háta mögött tartogatott.
- ennek nem így kellett volna lenni - mondtam miközben lerogytam a földre

*Anabell szemszöge*

Végre meleg van, istenem de jó meleg van. Végre nem fázok. Még jobban hozzábújtam az élőlényhez aki éppen a karjaiban tartott majd hirtelen eszméltem fel, Jacob az. Ilyedten kinyitottam a szemem, és kapálózni kezdtem.
- hol van Emmet? Mi történt vele? - kérdeztem hisztizve
- nyugi...nem lesz semmi baja- próbált meg nyugtatni Jacob.
Alice ebben a pillanatban maga elé meredt, majd ilyedten rám emelte szomorúan a tekintetét...tudtam miről van szó.
- nem az...nem lehet- rohanni kezdtem a barlang felé . Többször elestem a kiálló kövekben, de nem érdekelt a fájdalom. Nem halhatott meg Emmet, én meg tudom menteni. Ő az életem nem engedem hogy meghaljon. Egy pillanatra megálltam, majd felvettem egy éles vas darabot és tovább rohantam. A Cullen család is utánam rohant ők előbb oda értek. Mikor beléptem a barlangba megláttam a földön fekvő Emmettet és Rosaliet. Rosalie teljesen eszméletlen volt, Emmet viszont még éppenhogy lélegzett. Sírva közel mentem hozzá.
- Emmet....szerelmem nem halhatsz meg hallod? - sírtam
A vasdarabban felvágtam a csuklómon az eremet és a szájához nyomtam. Eközben Cullenék szomorúan álltak körülöttünk.
- Csináljatok már valamit - ordítottam
- nem akarja elfogadni - sírtam tovább ordítva
- Emmet, te idióta ...fogadd már el...szeretlek nem hallod . Emmet, Emmet - ordítottam miközben ráfeküdtem úgy hogy a csuklómat a szájához szorítottam.

*Emmet szemszöge*
Éppen hogy belém döfte Rosalie a karót, abban a pillanatban húzta is ki belőlem, majd szíven szúrta saját magát. Lépteket hallottam és egy ismerős illatot. Sírva rohan oda hozzám, majd felvágja az ereit. Nem kell a vére...ha most elkezdem inni megölöm őt. Ő az életem , nem ölhetem meg. Inkább halok meg én.
- Csináljatok már valamit - ordított
- nem akarja elfogadni -
- Emmet, te idióta ...fogadd már el...szeretlek nem hallod . Emmet, Emmet - könyörgött . Én azonban továbbra is gyengén feküdtem rajta.
A családom elvihette volna innen mégsem tette. Vajon mire vártak?
- Emmet, ha nem iszol belőle el fog vérezni -szólalt meg Carlise.
Apám még megmentheti őt, ne hagyja elvérezni vigye már el innen.

15. rész & Dance in the vampire bund

Sziasztok!

Mivel most ráértem, ezért habarabb sikerült megírni a részt :)
Remélem elnyeri a tetszéseteket, és hogy örültök neki .
Ezenkívül,mivel gondolom itt minden vámpír fan , és szerintem imádjátok a romantikus filmeket szeretnék figyelmetekbe ajánalni egy japán animét ami romantikus vámpíros és iszonyat jó! Én két nap alatt néztem meg, egyszerűen nem tudtam abba hagyni, nem olyan mint a többi különleges és még egyszer mondom fantasztikus:) Sajnos feliratos, de gondolom ez senkit nem zavar. Egy 12 részes anime mind a 12 rész megvan :P letölthető és megnézhető. Picit nekem akadozott de nem volt annyira zavaró! Megéri megnézni, szóval aki nem szeretne egy ilyen élményből kimaradni az Katt a linkekre! Természetesen a letöltés előtt regisztráljatok, öszvissz 2 perc az egész :)
Film letöltés: ITT
Felirat letöltés: ITT



És most itt a várva várt rész :) Kérek szépen megjegyzéseket :)
xoxo: C!CC

15 rész

*Anabell szemszöge*

Erőtlenül feküdtem a porban, miközben azon rágódtam, miért érdemlem ezt a sorsot. A szerelmem átvert, és életem romokban hever és ráadásul egy eszelős szőke vámpír is belőlem iszik, miközben odaígért valakinek. Gondolatmenetemet egy pár nappal ezelőtt még életem szerelme szakította meg.

- olyan ártatlak vagy – jött közelebb

- hagyj békén – köptem egyet

- nem vagy abban a helyzetben hogy parancsolgass itt most én vagyok a fogvatartó és te a fogoly

- akkor gyere és ölj meg , szívd ki az utolsó csepp vérem is.

- Habár megtehetném és meg tenném, én most másra vágyom.

Már azt hittem eltűnt, amikor megéreztem a hátam mögött a nyakamnál egy meleg lélegzetet. Teljesen máshogy csókolt, habár a sóhajtásokat most is ki tudta hozni belőlem, de most nem azért mert jól esik. Féltem tőle, mit akar tőlem? Hisz elvette azt amit annyira védtem az életem során.

- ha engedelmeskedsz neked is jó lesz

- miért akarsz most megdugni, hogyha ez volt a véleményed rólam „ ember vagy és nem is a szebb fajtából” – utánoztam a hanglejtését

- ugyan, csak nem azt képzeled hogy megduglak? – nevetett fel- én fájdalmat akarok neked okozni, és nem örömet. – nézett élesen a szemembe. Olyan furcsa pillantása volt, mintha nem is Em lett volna. És a hanglejtése …hát ennyire könnyen hazudott nekem? Gondolkodj Anabell…gondolkodj. Miért hagyta ott érted Rosaliet? Önszántából csak nem szórakozott volna veled, és a bosszú…

- hát persze- kiáltottam fel a saját gondolatmenetem közben hiszen ő nem lehet Emmet, biztosan nem ő az .

- ne ordibálj te hülye szuka – pofozott meg

- semmi jogod pofon vágni akárki is vagy

- okosabb vagy mint gondoltam- jött be egy kedves arc , aki tönkretette az életem – Derek szállj le róla, erről nem kaptál parancsot – förmedt rá az Emmetnek tűnő személyre. Ő abban a pillanatban leszállt rólam, majd megmutatta eredeti alakját. Egyszerű kinézete volt, barna hajjal és barna szemmel. Nem nézném őt gonosznak, hogyha nem ismerném. És szerintem nem is az csupán szerelmes és rajtam szerette volna kitölteni a mérgét. Hiszen az a nő akit ő szeret soha nem lehet az övé. Emlékszem azokra a hetekre amikor Emmet Rosalie-val volt. Fájt látnom , és tudnom hogy soha nem lehet az enyém, az én esetemben ez megváltozott de itt úgy érzem nem fog, hiszen Ros szíve keserűbb lett mint gondoltam. A lelkét és a szívét egyaránt elnyelte a sötétség ami ellen küzdhetett volna, de ő nem tette.

- Hallod egyáltalán amit mondok? – vágott pofon sokadszorra Ros

- Nem mész semmire azzal hogy pofozgatsz …

- Ugyan- nevetett- dehogynem, elrondítom azt a puha bőrödet utána pedig beléd harapok

Utálom ezt a fájdalmat, ilyenkor a halált hívom magamhoz hogy ragadjon el. De ő nem teszi. Én magam sem tudom hogy miért, talán mert még nincs itt az ideje. De akkor miért szenvedek? Miért hagyja hogy történjen velem?

Rosalie két szemfoga a nyakamba fúródott és erőteljesen csapolta le a vérem, legalábbis amennyit bennem hagyott . Nem szabad meghalnom, küzdenem kell ha nem magamért legalább Emmettért . De ez a fájdalom…

Ez volt az utolsó gondolatom mielőtt elragadott a sötétség, természetesen Ros életben hagyott így csak elájultam és ismételten a kemény földön találtam magam. A kövek a erősen nyomták a bőröm, hegeket hagyva maguk után, fehér voltam talán még jobban mint egy vámpír ami persze lehetetlen. De ebben a pillanatban úgy éreztem nem sok van már hátra… Ó Istenem… Emmet segíts rajtam.

*Emmet szemszöge*

A kutyákkal szinte minden lehetséges barlangot átvizsgáltunk , egyre jobban kezdtem elveszteni a reményt miszerint Anabell él. Már Alice sem látta jelét annak hogy egy aprónyi szikra is lenne a testében, amikor a képek is beugrottak neki mozdulatlanul feküdt a földön egy kövekkel teli földön. Ó istenem szerelmem… mennyire fájhat ez neki . És én itt állok , tehetetlen vagyok miközben ő szenved. Egy erőteljest bele vágtam a falba , azt akartam hogy nekem is fájjon persze ez meg sem kottyant , hisz egy vámpírnak szinte lehetetlenség ártani.

- EMMEEEEEEEETTTT- rontott be a húgom ordibálva – láttam Emmet egy aprónyit is de megmozdult ne add fel meg fogjuk találni és megmentjük , a barlangot egyre világosabban látom feliratok vannak rajta … talán még a régi emberek írhattak rá … apró kövek vannak a földön és a barlang előtt egy nagy erdei fenyő áll… ennyi amit megtudtam… sajnálom …

- ugyan Alice, hugi- öleltem magamhoz – mindent amit eddig megtudtam nektek köszönhetem , még egy sajnálom-ot nem szeretnék hallani- pusziltam meg az arcát . Majd hirtelen be ugrott valami…fenyőfa…írások…hatalmas kavicsok, de hisz minden itt van a szemem előtt . – Azonnal értesítsétek a farkasok. – rohantam le a lépcsőn – ITT VANNAK FORKSBAN hogy lehettünk ennyire vakok?

- Emmet ezt mégis honnan veszed? – rontott be Jacob

- ismerem a barlangot, minden a szemünk előtt volt, gyertek utánam azonnal most nem érünk rá megbeszélni

Hihetetlen hogy mindvégig itt volt a szemem előtt Anabell és én észre sem vettem, hogy lehetek ennyire fafejű? Eszméletlen rohanásba kezdtem az erdő felé át a vízesésen. Ezt a helyet senki nem ismerte rajtam és Rosalien kívül, és Alice leírása szerint csak itt lehetnek. Én voltam az első aki ideért , nyomomban voltak a többiek, habár most sokat nem segíthettek. Hiszen ez az én harcom volt, csakis az enyém.

14.rész

Sziasztok! :)
Habár a multkori fejihez nem kaptam sok megjegyzést megértem hisz unalmas lett:D De azért remélem ehhez kapok legalább 5 öt ez a 19 rendszeres olvasótól csak kitelik :P
Sooo kérek megjegyzéseket :)
xoxo: C!CC

14 rész

*Anabell szemszöge*

Felpillantottam, és Emmettet véltem felfedezni az erős karokban. Rögtön a megkönnyebbültség érzése futott végig rajtam, talán csak be szerettek volna csapni. Habár ez nem vall Emmetre.

- Emmet…mégis mit jelentsen ez? Én… tudod mennyire megijedtem?

- Ezt akartuk elérni…- nevetett fel – megbíztál bennem, belém szerettél, nekem adtad magad, én pedig itt vagyok vele- mutatott balra ahol egy gyönyörű szőke lány jelent meg történetesen Rosalie. – vele , akit mindig is szerettem, és szeretni is fogok. Milyen naiv voltál hogy azt hitted egy ilyen lányba szeretek bele , ember vagy és még csak nem is a szebb fajtából. Ez vagyok én édes, egy örült vámpír aki tönkretette az életed .- sziszegte a fogai között, majd felnevetett.

Éreztem a hangjába , hogy komolyan gondolja mind azt amit gondol. A szívem összetörte, lelkileg eltiport. Minden amit terveztem, amit naivan gondoltam , és szerettem volna a semmibe veszed egyetlen perc alatt.

- mi…mivel érdemeltem ezt ki? – szipogtam

- már csak azzal , hogy ember vagy, hogy majdnem meghalt miattad a családom amikor kiszabadítottunk a Volturitól.

Ez a mondata hogy szíven ütött. Hangos zokogásban kezdtem, miközben Ros elrángatott Destinytől és egy óriási pofont adott. Nem tudtam, de nem is akartam védekezni, hiszen Emmet nélkül az életem üres és semmit sem ér.

Fájt látnom, ahogy Em megcsókolja szeretetteljesen Rosaliet, mivel érdemeltem ezt ki? A hajamnál fogva felrántottak, és egy barlang mélyére vittek. Nem tudtam hol vagyunk, és semmit sem láttam . Csupán egy kemény üreget észleltem, ahol egy kemény falnak ütköztem. Rosalie lassú lépésekkel közeledett felém, a szemében az őrültség csillogott .

- olyan csalogató vagy, és olyan szívesen szívnám ki az összes véred …- simogatta meg az arcom – csak sajnos elígértelek de az nem tart vissza attól hogy majdnem szárazra szívjalak. Durván oldalra döntötte a fejem, és belém mélyesztette a fogait. Ez nem olyan érzés volt mint amikor Emmet csinálta, egy a fájdalmasnál is jobban fájt. Éreztem hogy milyen erősen szívja és hogy gyengülök a nyakam pedig őrületesen fájt.

- több önmegtartóztatást jelentesz mint gondoltam – törölte meg a száját mosolyogva. – Lehet megtartalak magamnak vér zsáknak.Habár ahhoz túl sokat szenvedtem miattad, hogy életben hagyjalak.

Nem szólaltam meg, nagyon gyengének éreztem magam, a hátam miután elengedett fájdalmasan csapódott le a földre, a durva kövekre amik nagyon felhorzsolhatták, hiszen a fájdalmat észleltem.

*Emmet szemszöge*

- ezt nem hiszem el – ordibáltam, miközben mindent ami a kezemben landolt millió darabra zúztam.

- Emmet Cullen azonnal fejezd be , ezzel nem oldasz meg semmit- kiabált rám a húgom

- hogy a francba ne? Érzem őt, érted?- kiabáltam továbbra is – érzem hogy mennyire gyenge – roskadtam le a fotelba amit egy gyors mozdulattal tólt elém anyum

- kisfiam, meg fogjuk találni… mindent megteszünk érte – puszilt meg , mire durván ellöktem és meggondolatlanul tartottam a farkasok területére.

Nem érdekelt, hogy tart a megállapodás , tudom hogy sokat jelent a kutya számára Anabell .

- mi a francokat keresel itt vérszopó? – álltak körbe a rézbőrű kutyák

- ha nem akarjátok , hogy millió darabra tépjem eggyikőtöket akkor azonnal hozzátok elém Jacobot.

- ezt ugye nem gondoltad komolyan hogy van esélyed ellenünk? – nevetett fel az egyik

- nem öldökölni jöttem …

- akkor nyögj ki nekünk egy jó okot mielőtt letépjük a fejedet

- Anabell-t elrabolták és tökéletesen érzékelem hogy szenved- szorítottam ökölbe a kezem.

- Micsoda? – jött egy meglepődött kutya oda Jake személyében.

- Jól hallottad, úgyhogy ha jelent számodra valamit akkor emeld fel a szőrös hátsódat és segíts nekünk

Ennyire még soha nem alázkodtam meg, hogy segítséget kérjek egy kutyától, de éreztem hogy nem egy sima emberrel vagy vámpírral kell szembe néznünk. Ez egy más faj volt, hiszen Alice nem látott semmit, csak akkor amikor Anabell egyedül volt. Akkor is csak annyit hogy szenved sír és valami barlang mélyén van. De könyörgöm van több millió barlang a világon.

- fiúk vissza …- szólt rájuk amikor támadni készültek – igazat mond

- jó hogy rájössz kutya

- ne húzz fel vérszopó, ha nem akarod hogy nélküled keressük meg Anabellt. – próbáljunk meg legalább addig békét kötni ,

- rendben- egyeztem bele, hiszen a szerelmem mindent megért .

- eddig mit tudtok? - kérdeztek Jacob

- semmit, Alice egy barlangot lát én pedig érzem hogy szenved… rettenetesen szenved…- hajtottam le a fejem

Láttam , hogy a családom tagjai a La push szélén állnak, és ijedt arccal nézik , hogy mi fog történni. Jake int nekik hogy bejöhetnek , mire szép lassan elkezdenek befelé sétálni.

- nekem van egy sejtésem… - szólalt meg Alice – de előtte lenne egy kérdésem…Destiny…szóval ő is farkas?

- Nem… ő ember

- Azt nem hiszem, mivel nem láttam róla semmit… persze ezt elkönyveltem annak hogy ő is biztosan vérfarkas

- Te koszos kutya, csak azt ne mond hogy a ribancod rabolta el őt. – vicsorogtam Jacobra

- Hé hé hé … ennek most nincs itt helye- állt közénk Carlise mire én visszahúzódtam és elnyögtem egy afféle „bocs-ot” – Destiny egy olyan lény amely az én időmbe volt a kihalás szélén… embereket eszik…- remegett meg Carlise a saját szava hallatán

- Érzem hogy még él…- szólaltam meg szinte suttogva

- Egy megoldás van, minden személyt aki gyanús és ismeri Anabellt, Alice le ellenőrzi. És akinél nem lát semmit ő élesztette fel a Bensit. Mivel másképp ez nem lehetséges , és ilyenre csakis a vámpírvér képes.

- Rendben megteszem olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudom, de bele telhet akár két napba is , mert a Volturi tagjai nagyon le vannak védve…

- Talán az exed… az a szőke ribanc.

- Rosalie nem lenne erre képes…legalábbis nagyon remélem- szólalt meg Esmee ijedten.

- Ne legyetek már ilyen naívak. Elvette tőle azt akit mindenkinél jobban szeretett és egy bosszú szomjas vérszopó mindenre képes.

- Ebben van valami…- vakarta meg a tarkóját Carlise. – mindenképpen utána nézünk, de meg szeretnélek kérni téged arra Jake , hogy a jelenlétünkben a nevünkön szólíts.

- Megpróbálhatom, amint megtudtok valamit értesítsetek minket, addigis Forks egész területét átvizsgáljuk, hisz bárhol lehet…

Carlise bólintott, majd gyors tempóban elhagytuk a La Pusht . Éreztem hzogy valami itt nem stimmel, és azt is hogy Rosalie-nak köze van hozzá.

13 rész

Sziasztok!

meghoztam a kövi részt
Megjegyzéseket kérek szépen :)
xoxo: C!cc

13. rész

Főhőseinktől nem túl messze, egy ismerős boszorkány kotyvasztja a mérgét, hogy miért is? Ez egyszerű. Elvették tőle azt aki a világot jelentette neki, és aki az egyetlen szerelme volt. Azóta a nap óta, amióta Emmet már nem az övé többet, összetört. A lelke semmivé lett, helyébe pedig egy üres fekete lyuk keletkezett, ami a megkeseredését jelentette.

- nem látom hogy bármit is tettél volna…- szólt szemre hányóan a szőke szépség Rosalie.

- Asszonyom, én mindent megteszek, és esküszöm hamarosan halott lesz

- Emlékeztetlek rá Destiny , hogy én hoztalak ki a sötétségből a véremmel, ha egyetlen egyszer is ellenszegülsz a parancsomnak, mész vissza oda ahonnan jöttél.

Ha most bárki is látná senki nem ismerne rá az egykor gyönyörű vidám szerelmes Rosra. A haja csapzott volt, a ruhája ami rajta volt csupa kosz , szemei vörösek a sírástól , az aranybarna szeme pedig átváltozott feketére amiben csak úgy égett a düh és a bosszúvágy.

- utoljára mondom el. Kapd el, kínozd meg és hozd ide! Utána szabad vagy, a többit majd én elintézem.

- Igenis asszonyom. Amennyire tudok sietek, és idehozom önnek azt az emberlányt. De ugye az…

- Igen Destiny, miután idehoztam el alakváltót elhitettem vele hogy Emmet becsapta a tied lehet, azt csinálsz vele amit csak szeretnél.

- Ön olyan nagylelkű …

- És most tünés a dolgodra – kiabált rá a szőke

Destiny eldöntötte, hogy felgyorsítja az eseményeket. Még ma meg akarja kapni a lányt, hiszen olyan finom az illata és amióta kiszabadult, csak egy nyulat evett meg.

- Hol voltál cica? – rohant oda hozzá Jacob .

- Sétáltam egyet – csókolta meg , mire a farkasnak hirtelen rossz érzése támadt, de elhessegette.

*Anabell szemszöge*

Bár még csak pár órája szakadtam el Emmettől máris hiányzik. Hiányzik az a csodálatos illata amit még mindig magamon érzek. Hiányzik ahogy rám mosolyog , és ahogy azt mondja „ baby” . Még soha nem voltam ilyen boldog mint amilyen most.

- jaj elnézést …nem figyeltem …- mentem neki egy testnek

- oh Anabell örülök , hogy látlak.

- Szia Destiny , mit keresel ebben a parkban… azt hittem nem ismered ezt a környéket.

- Csak sétálgattam… és hirtelen kerültem erre , ismerős voltál azért jöttem pont ide. Sétáljunk egyet

- Én nem…

- Kérlek…

- Rendben, de nem sokáig.

Furcsa egy szerzet ez a Destiny , kedvesnek tűnik, de van benne… valami nem evilági. Amitől az- az érzésem támad meneküljek.

- nos ezt a környéket nem ismerem…

- nem kell ismerned, találkozunk egy ismerőssel.

- Jacob?

- Nem , akivel találkozunk nem tesz majd a kedvedre

- Des… mégis mit jelentsen ez? Megijesztesz. – fordulok vissza , azonban mielőtt elkezdenék rohanni erős karok tartanak meg hogy még csak mozdulni se tudjak. A félelem el uralkodik rajtam, pánikba esek és érzem hogy meg fogok halni.

12 rész

Sziasztok!

megjöttem és hoztam az új részt , és egy kis magyarázatot hozzá, egy új szereplő képével együtt.Kérek szépen megjegyzéseket. Legalább 5 öt :)

Bensi: Ősi démonok, akik minden élőlény szívével táplálkoznak. A világ nézőpontja szerint már kihaltak. Régen ők voltak a világ legerősebb teremtményei , több ezer élőlényt lemészároltak, majd megettek. Amikor ezt megelégelte a világ összefogtak ellenük és legyőzték őket. Szinte az összesnek hasonló a megjelenése. Tüzes haj, telt ajkak, nagy barna szemek.

Ő itt Destiny

12.rész

*Anabell szemszöge*

Cseppet sem gyengéd módon, kezdett el csókolgatni Emmet. Minden porcikám végig csókolta és végig nyalta. Egyszer-egyszer a számhoz is hajolt és erőteljesen megcsókolt, miközben kezeivel a testemet simogatta és a hajamat túrta. Minden részem őrá vágyott, magamban akartam érezni és úgyéreztem ez Itt a megfelelő pillanat arra hogy örökre egymáséi legyünk . Ebben a percben minden gond kiment a fejemből, ami eddig elvette az eszem. Itt most csak Ő és Én léteztünk. A szám csókolgatósa után lejjebb csúszott és a hasamra tapadt nyelveivel, miközben a combom belső felét simogatta. Éreztem Emmet büszkeségét, éreztem hogy már nem sokáig bírja. Óvatosan ment lejjebb és lejjebb míg végül elért a legféltettebb kincsemig ami egészen idáig érintetlen volt. Mielőtt eltűnt volna a lábaim között felemelte a fejét és rám villantotta a csábos Emmettes mosolyát majd a gyönyörbe kergetett . Tudtam , hogy mindent hallanak akik kinn vannak , de nem tudtam visszatartani jól eső nyögéseim. Már majdnem a végéhez értem, ő abba hagyta és tovább kínzott. Kicsit feljebb csúszott és végignyalta az egész testem.

- annyira…(csók)…nagyon…(csók) …gyönyörű vagy – lihegte

Elegem volt az előjátékból, én magamban akartam érezni teljes valóját és tudtam hogy egészen addig nem fogja engedni amíg ő teljes mértékben fel nincs készülve rá. Azt akartam hogy előbújjon belőle a vad vérre éhes vámpír, azt akartam , hogy miközben összeolvad a testünk belém harapjon, és a véremből igyon. Egy erős mozdulattal fordítottam a helyzeten , és most én csókoltam végi Emmet tökéletes testét . Minden egyes izmára külön puszit adtam.

- szeretlek- suttogtam.

Egy könnyed harapással átharaptam a számon a bőrt , hogy egy picit vérezni kezdjen, majd megcsókoltam Emmettet. Éreztem , hogy el akar tolni, de nem hagytam . Teljes mértékben bíztam benne, és én lennék a legboldogabb ember a világon ha az ő karjaiban halnék meg . Igyon belőlem amennyit akar, én ettől leszek boldog ha ő azzá tehetem.

Egy morgás kíséretében újra a hátamra fordított , szemembe nézett vérvörös szemeivel és egy lassú mozdulattal belém hatolt. Szúrós fájdalmat éreztem, ami hamar enyhülni kezdett, és egy számomra ismeretlen érzésre cserélte fel. Amikor látta hogy teljesen átadom magam az érzésnek, és egyre vadabbul veszem fel a ritmusát, végignyalta a nyaki ütőeremet és durván belém harapott, éreztem , hogy teljesen magával ragadja a vágy amit a vérem és a testem okozott neki. Nagy kortyokban nyelte azt ami nekem az életemet adta és egyre gyorsabban mozgott rajtam. Éreztem hogy hamarosan eljutok a csúcsra rá is segítettem , és még gyorsabb mozdulatokat tettem mint eddig. A következő másodpercben szinte egyszerre tört ránk a mindent elsöprő orgazmus . Én egy nagyot kiabáltam, Emmet viszont egy morgás szerű hangot adott ki . Még egy utolsót kortyolt a véremből, majd lenyalta nehogy kárba menjen és egy szó nélkül mellém feküdt. Nem tudtam hogy mérges e rám, a „ szájharapós” módszer miatt , de abban biztos voltam hogy élvezte, és hogy semmi fájdalmat nem okozott. Óvatosan a nyakamra raktam a kezem, és végig húztam a harapás nyomon. Egyszerűen csodálatos érzés volt.

- Emmet…

- Anabell…ugye…nem okoztam neked fájdalmat… istenem én annyira saj…

- Ki ne mond a sajnálom szót, ez volt életem legcsodálatosabb éjszakája, és nem okoztál fájdalmat. Minden a legtökéletesebbre sikeredett. Szeretlek Emmet Cullen

- El sem tudod képzelni hogy én is mennyire szeretlek

- Kérdezhetek valamit? – tettem fel a kérdést vörösödve , mire ő lágyan bólintott

- Milyen ízű a vérem?

- Hm… a te véred a világ legcsodálatosabb vére, ha lehet így mondani. Még soha nem ittam ilyen tökéletes vért mint amilyen a tied. Én leginkább a kókuszhoz hasonlítanám , és én imádom a kókuszt. Legalábbis imádtam amíg ember voltam. - nevetett

- Ne hozz zavarba…

- Most mit ne? Te kérdezted – puszilt meg felháborodottan,- most viszont ideje aludnod hajnali 5 óra és holnap vasárnap. Neked haza kell menned

- Ígéred meg hogy itt maradsz velem…mellettem…és vigyázol rám – a mondatom után, hangosan felnevetett

- Megígérem, hogy itt maradok, és aludhatsz a tökéletes karjaimba.

Viccesen megütöttem, majd lecsuktam a szemem , és pár pillanat múlva boldogan aludtam el szerelmem karjaiban.

*Jacob szemszöge*

Hogy boldognak lehet a nevezni azt az életet amit én élek? Nem, cseppet sem. Habár Destiny kedves és szép lány, bennem semmit nem mozgat meg, azon kívül hogy veszettül fel tud izgatni. De más semmi. Azonban Anabell… amikor egy percre is rá gondolok a szívem hatalmasat dobban és a férfiasságom megkeményedik…annyira a magaménak szeretném érezni, annyira rossz hogy más karjaiban látom, aki történetesen egy vérszopó. Most lehetne rám is mondani , hogy kutya vagyok. De egy aranyos kutya jóval szebb mint egy gyilkos vérszívó. Habár ő még nem tudta rólam hogy mi vagyok, úgy érzem hamarosan megfogja. Érezem hogy valami rossz közeledik, még nem tudom pontosan mi és honnan, de tudom hogy rettenetes közel van.

- Jacob…- szólított meg Des – min gondolkodsz ennyire? – simogatta meg az arcom.

- Hülyeségeken- válaszoltam egyhangúan, majd kellően megcsókoltam

*Destiny szemszöge*

Éreztem ezen a rühes korcson, hogy valami nincs rendben, és bevallom rettenetes módon irritál hogy nem kotyogja ki . Ilyenkor legszívesebben letépném a fejét és kivágnám a fincsi kis szívét amit utána jó ízűen megennék . Úgy várom már ezt a pillanatot ezzel az ember lánnyal . Hiszen egy bensinek ez lehet a legjobb dolog az életében, elvenni mástól azt akit szeret. És ezt a lányt két nagyon erős természetfeletti személy is szereti.

11. rész és díj

Sziasztok:)

Először is nagyon köszönöm a díjat vikike 1987-nek <3>


Szabályok:

1.Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és aki elküldte!
2.A logót ki kell tennem a blogomban!
3.Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4.Írnom kell magamról 7 dolgot!
5.Tovább kell adni a díjat másik 7 blogtársamnak!
6.Be kell linkelnem őket!
7.Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról!


1 : Nagyon szépen köszönöm vikine 1987-nek
2: megvan
3: http://damienlapja.gportal.hu
4: imádof fanfictionokat olvasni
szeretem a romantikus könyveket
fanatikus vámpír rajongó vagyok:)
van egy fekete 4 hetes kismacskám akit imádok
Kentucky a kedvenc városom
imádom az ezüstöt
utálom az aranyat
5: http://penelopeblack.blogspot.com/
http://www.bri-wolfhearts.blogspot.com/
http://reni-twilightfanfiction.blogspot.com/
6: kész
7: kész :)

Esküszöm olyan gyorsan folytatom amennyire gyorsan csak tudom...csak ne harapjátok le a fejem:) És ne feledjétek az 5 megjegyzés határt sem.
xoxo: C!cc

11.rész

*Anabell szemszöge*

A fejembe éles fájdalom nyílalt. Úgy érzem majd szétrobban , késztetést érzek arra hogy megöljem magam. Ezt akarom, hogy miért? Magam sem értem. De úgy érzem akkor lennék a legboldogabb ha teljesíteném annak a parancsát aki a fejembe beszél. Szörnyű kínokat kell átélnem, és senki sincs itt hogy segítsen. Egyszer csak kicsapódik a bejárati ajtó melynek a hangja még nagyobb fájdalmat kelt a fejemben. Érzem, hogy rázogatni kezdenek de semmi hatása a fejem ugyan úgy lüktet mint azelőtt . Egy erős tűt érzek a bőrömben, és ebben a pillanatban elmúlik az a szörnyű fájdalom ami kísértett. Nagy nehezen kinyitom a szemem, majd Emmet karjaiba borultam. Félek. Mi történik velem? És miért pont engem akar ez a valami? Már semmire sem találok válaszokat, amibe lassan bele őrülök.

- Baby…- zárt erősen a karjai közé Em

- már megint ez a mindent elsöprően szörnyű fájdalom- nézek fel a mellkasából – mikor lesz már ennek vége?

Ez volt a 4, rohamom pedig még csak szombat van. Carlise és a többiek is rettenetesen aggódtak. Valami hatalmas erő az aki ilyenre képes. Valami olyan ami még a vámpíroknál is hatalmasabb . És ma már meg akart volna ölni megtette volna. Érzem. Tudom. Ő valami mást akar, de sajnos hogy mit arra még nem sikerült rájönnöm. Habár a késztetés amit a saját magam megölésére késztet egyre erősödik, úgy érzem még egy darabig van bennem annyi akarat erő hogy ezt megállítsa. Hiszen ha megtörténne Emmet-nek okoznám a világon a legnagyobb fájdalmat.

*Emmet szemszöge*

Itt fekszik nyugodtan mellettem , érzem hogy még éber ő mégis tetti hogy alszik. Enyhén átkaroltam a derekát és még jobban magamhoz húztam. Éreztem ahogy a tökéletes feneke nekem nyomódik, amitől a férfiasságom önálló életre kelt. Éreztem, hogy kész lenne rá hogy egybe olvadjon velem, éreztem hogy akar engem. Én Emmet Cullen a nagy sexkazán mégsem éreztem elég biztonságosnak. Hiszen ha a szörny előbújik belőlem semmi nem állíthatja meg hogy kiszipolyozza az összes vérét az egyetlenemnek.

- Emmet én nem bírom tovább- szólalt meg hirtelen – magamban akarlak érezni – nyögött egy aprót és még közelebb húzódott hozzám. Én próbáltam valami olyasmit kinyögni hogy „ ez nem jó ötlet „ de szerintem az „ ez” nél leragadtam.

- Kérlek ne gyere nekem a nem jó ötlettel Emmet, és teljes mértékben megbízom benned. Szeretlek, és tudom hogy te is így érzel még mégsem nyúlsz hozzám …miért van ez Em talán nem kívánsz?

- Anabell rettenetesen félre értesz, én csak megóvni szeretnélek a bennem levő szörnytől

- Ez már nem magyarázat számomra

- Hogy a fenébe képzelheted azt hogy nem kívánlak? Eszednél vagy? – kezdtem el egy kicsivel hangosabban beszélni. Teljesen feldühített. Minden napom abból állt ki hogy visszafogom magam, erre most azt állítja hogy nem kívánom. Egy csöppet sem gyengéd mozdulattal rá feküdtem teljes testsúlyommal , éreztem hogy nehezebben veszi a levegőt mégsem érdekelt. Most minden porcikám be akarta neki bizonyítani mennyi kívánja azt hogy benne legyen . Mélyen a szemébe néztem, majd amennyire csak a testhelyzetünk engedte hozzányomtam férfiasságom a legédesebb pontjához amitől egy sóhaj tört fel belőle.

- Szerinted nem kívánlak? Akkor ez mégis mi a franc? – kiabáltam rá – mond ki Anabell, mond ki és esküszöm itt és most a magamévá teszlek

- Emmet…- sóhajtott

- Azt mondtam mond ki- szóltam rá , ami inkább parancsnak hangzott

- K…kívánsz

Nem kellett több, egy egyszerű mozdulattal ketté téptem a rajta lévő pólót ami alatt felfedezhettem fedetlen gyönyörű melleit. Azonnal a két kezem közé fogtam őket és simogatni kezdtem , cserébe jóleső sóhajokkal jutalmazott meg engem. Miközben a kezemmel izgattam, odahajoltam a szájához és apró csókokat leheltem tökéletes ajkaira. A férfiasságom, pedig akaratlanul is, de majdnem szétfeszítette az alsó nadrágom amiben aludtam. Kezeim után a számmal kezdtem el kényeztetni, körbe nyaltam tökéletes melleit és szívogattam. Éreztem hogy a szemfogaim hosszabbak lesznek, de vigyáztam nehogy felsértsem. Hiszen annak még nincs itt az ideje. Eközben kezem sem tétlenkedett, egy durva mozdulattal kettétéptem a nadrágját és elhajítottam szoba másik felébe . Most már teljes utat kaptam , hogy felfedezzem a kedvesem tökéletességeit…

10. rész

Sziasztok!

nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy ilyen régen volt rész. De mindenkinek nekem is ez volt az utolsó hetem, hiszen szerdától iskola...úristen el sem hiszem :D
Na nem is beszélek tovább rakom a nem túl hosszú részt :$ igyekszem hozni hamar a következő részt :) Nefeledjétek 5 komment alatt nincs rész:)
szóval dobjatok kommentet!
xoxo: C!Cc

10. rész

*Emmet szemszöge*

Nagyon rossz érzés fogott el hogy nem tudtam neki segíteni miközben azt a rettenetes fájdalmat élte át. Bármit tettem, bárhogy csókoltam vagy öleltem semmi nem használt. Ebben a pillanatban a nagy Emmet Cullen sírni tudott volna.

- gyere kicsim, készítettem neked enni- szólt Esmee a barátnőmnek.

- Köszönöm, - szólalt meg Anabell

- Ha ettél menny haza szólt édesanyádnak , vagyis próbáld meg rávenni hogy ma itt aludhass már aggódik érted- jött be a húgom.

- El is felejtettem…

- Mellettem mindent elfelejtesz cica- kacsintottam rá , mire viccesen oldalba bökött, de úgy érzem ez inkább neki fájt úgyhogy egy puszit leheltem a könyökére. – ne próbálkozz ezzel többször – mondtam neki, majd leemeltem az ágyról és levittem az ebédlőbe, amit persze mi még soha nem használtunk

- Ez így nem jó, hogy ti csak néztek …- jelentette ki miközben kezébe fogott egy szendvicset,

- Pedig mi ezt nem fogjuk megkóstolni azt hiszem- mosolygott Carlise

- Nem tudjátok mit hagytok ki – nevetett .

Miután jól lakott megköszönte anyunak , hogy gondolt rá ami persze természetes volt mivel Esmee imádta Anabellt. Azután felkaptam a hátamra és vámpíros sebességgel Anabellék házához értünk.

- szia anyu

- szia Tish – csókoltam neki kezet amitől láthatólag zavarba jött , Anabell pedig viccesen megrázta a fejét

- jól kifogtad az első barátodat kislányom – nevetett Tish

- anyu igazából csak azért jöttem… mert…Emmetnél szeretnék aludni

- na de Ana…ez úgy hiszem korai – jött zavarba az édesanyja

- nem tervezek semmi piszkosat a lányoddal- nevettem el magam mire Anabell megint oldalba akart bökni, de meg gondolta magát

- hány napot terveztetek? – jött rá Tish a titkunkra

- a hétvégére…- mondta halkan Anabell

- egye fene kislányom, hétfőig látni sem akarlak , Emmet te pedig vigyázz rá

- ő a mindenem…mindig vigyázok rá

- imádlak anyu – adott egy puszit az anyjának , majd felrohant az emeletre engem is magával húzva . Felkapott egy sport táskás majd bele rakott egy pár cuccot azután pedig elvonult a fürdőbe átöltözni . Amikor kijött tuti megállt volna a szívem ha dobogna. Egy világos farmer volt rajta ami kiemelte formás fenekét , meg egy igen kivágott fehér topp ami inkább nyárra lenne való . Enyhe smink volt csak rajta, mint láttam csak szempillaspirál és szájfény . A haja viszont enyhén hullámosan omlott a vállára. Legszívesebben most azonnal ledönteném az ágyra és a magamévá tenném , de még nem vagyok rá felkészülve. Abba viszont biztos vagyok, hogy belehalnék ha lehet így mondani hogyha valami kárt tennék az én szerelmemben.

- Indulhatunk? – szólított meg

- Persze baby mehetünk, csak legeltettem rajtad a szemem

- Ne hozz zavarba- hajtotta le a fejét . Imádom amikor így viselkedik , szeretem hogy ilyen érzéseket váltok ki belőle.

- Csak bevallom, hogy túl jó nő a csajom – csókoltam meg , majd elvettem tőle a cseppet sem nehéz táskát és kézen fogva lementünk elköszönni Tishtől, aki egy kicsit rosszalló nézéssel de elengedte a lányát. Nem aggódtam ettől a nézéstől, hiszen ha nem bízna bennem nem jöhetett volna velem Anabell. A ház előtt egy darabig rendes emberi tempóban haladtunk, egészen addig amíg látó távolságon kívül nem kerültünk. Azután felkaptam a hátamra a vacogó barátnőmet, majd gyors vámpíros iramban haza futottam vele.

- Tudod baby nagyon imádom ha kiöltözöl, de én sexi ruhák nélkül is szeretlek. Miattam nem kell hogy megfázz. – emeltem fel az állát , majd a szemébe néztem.

- Emmet…

- Jó- jó abba hagytam , na induljunk be mielőtt még jégcsap leszel. – karoltam át, majd bementünk a melegebb házba

- Sziasztok, Anabell kedvesem, ha bármi kívánságod van én és Alice a rendelkezésedre állunk- jött oda anyu , majd homlokon puszilta Anabellt

- Már így is sokat segítetek nekem, semmire nincs szükségem - válaszolt udvariasan.

- Azért enned csak kell – jött le Alice is Jasperrel az oldalán

- Igen, de most nem vagyok éhes – mosolygott Bell

- Rossz hírem van…- szólalt meg Carlise is – beszéltem a Volturi-val , megszökött egy ősrégi fogoly a cellából. Ők sem tudják hogy –hogy történt. Talán alakváltó lehet, legalábbis ezt feltételezik.

- Nem mondod komolyan hogy a voltúritól bárki is meg tud szökni… - nevettem fel, habár tudtam hogy ez nem vicc

- Ezt először én sem hittem el fiam, de úgy érzem igaz . Anabell a fájdalom bármelyik pillanatban újra be férkőzhet a fejedbe. Ha valami furcsát érzel, azonnal szólt rendben?

- Persze, megértettem.

Nem értettem miért velünk történik ez. És vajon mi okból. Miért pont Anabellt bántják, miközben ő a légynek sem tudna ártani.