16 rész

Sziasztok!
Megjöttem az új résszel hosszas kihagyás után.
Köszönöm a kommenteket és a rendszeres olvasókat, Igyekszem többet írni! És hamarabb:)
Nem is beszélek tovább itt a rész :)
Dobjatok Kommentet!
xoxo: C!cc


16 .rész
*Emmet szemszöge*

Rosalie most túlment mindenen. Bántotta azt az embert aki a világon a legfontosabb számomra. Ideges lettem, teljesen elöntött a vörös köd ami a vámpíroknál szokás ha nagyon felidegesítik őket.
- Már vártalak - szólalt meg Rosalie
Ebben a pillanatban vicsorogva a falhoz szorítottam, látszott rajta hogy nem számított erre. Ő már nem az a Rosalie volt akit anno annyira szerettem. Ő már egy tönkrement lélek volt akit teljes szívemből utáltam.
Idegesen nekivágtam Ros-t a falnak amitől egy kicsit elalélt. Mikor volt egy kis időm azonnal odarohantam a gyenge Anabellhez.
- Anabell...szerelmem - öleltem meg miközben a csókot nyomtam ajkaira. Eközben Jacob és a többiek is megérkeztek.
- Kérlek Jake vidd ki innen - adtam át a kezébe szerelmem. Ő bólintott majd sebesen kiszaladt a lánnyal.
- ez csak az én harcom- suttogtam a többiek felé akik habár nem túl megértően de bólogattak. Szép lassan kiürült a barlang, csak én és Roselie maradtunk ketten itt. Egy ideges vámpír és egy elvetemült szuka.
- Emmet...hogy voltál képes erre? - kérdeze a szőkeség vöröslő szemekkel. Bármire képes lettem volna Anabellért.
- ha az enyém nem lehetsz akkor senkié ne legyél, inkább megöllek téged minthogysem egy gyenge emberrel lássalak- mondtam Ros miközben felém közeledett. Ideősebb volt nálam, és erősebb is. De nem féltem tőle. Ha meg kell halnom akkor úgy haljak meg hogy Rosaliet is megölöm. Nem tehet kárt többé az én Anabellemben.
Innentől minden olyan gyorsan történt. Rosalie megfogott egy nagy fa darabot amit az egyik fa ágból tépett le ami kiállt a barlang falából , nekem hajította. Elugrottam a repülő életveszélyes tárgy elől , és vicsorogva neki támadtam Rose-nak aki fájdalmasan csapódott neki ismét a barlang falának.
- Erösebb vagyok nálad Emmett én már rég nem állat véren élek - nevetett gonoszan fel . Vámpír gyorsasággal előttem termett és belém nyomta a faágat amit a háta mögött tartogatott.
- ennek nem így kellett volna lenni - mondtam miközben lerogytam a földre

*Anabell szemszöge*

Végre meleg van, istenem de jó meleg van. Végre nem fázok. Még jobban hozzábújtam az élőlényhez aki éppen a karjaiban tartott majd hirtelen eszméltem fel, Jacob az. Ilyedten kinyitottam a szemem, és kapálózni kezdtem.
- hol van Emmet? Mi történt vele? - kérdeztem hisztizve
- nyugi...nem lesz semmi baja- próbált meg nyugtatni Jacob.
Alice ebben a pillanatban maga elé meredt, majd ilyedten rám emelte szomorúan a tekintetét...tudtam miről van szó.
- nem az...nem lehet- rohanni kezdtem a barlang felé . Többször elestem a kiálló kövekben, de nem érdekelt a fájdalom. Nem halhatott meg Emmet, én meg tudom menteni. Ő az életem nem engedem hogy meghaljon. Egy pillanatra megálltam, majd felvettem egy éles vas darabot és tovább rohantam. A Cullen család is utánam rohant ők előbb oda értek. Mikor beléptem a barlangba megláttam a földön fekvő Emmettet és Rosaliet. Rosalie teljesen eszméletlen volt, Emmet viszont még éppenhogy lélegzett. Sírva közel mentem hozzá.
- Emmet....szerelmem nem halhatsz meg hallod? - sírtam
A vasdarabban felvágtam a csuklómon az eremet és a szájához nyomtam. Eközben Cullenék szomorúan álltak körülöttünk.
- Csináljatok már valamit - ordítottam
- nem akarja elfogadni - sírtam tovább ordítva
- Emmet, te idióta ...fogadd már el...szeretlek nem hallod . Emmet, Emmet - ordítottam miközben ráfeküdtem úgy hogy a csuklómat a szájához szorítottam.

*Emmet szemszöge*
Éppen hogy belém döfte Rosalie a karót, abban a pillanatban húzta is ki belőlem, majd szíven szúrta saját magát. Lépteket hallottam és egy ismerős illatot. Sírva rohan oda hozzám, majd felvágja az ereit. Nem kell a vére...ha most elkezdem inni megölöm őt. Ő az életem , nem ölhetem meg. Inkább halok meg én.
- Csináljatok már valamit - ordított
- nem akarja elfogadni -
- Emmet, te idióta ...fogadd már el...szeretlek nem hallod . Emmet, Emmet - könyörgött . Én azonban továbbra is gyengén feküdtem rajta.
A családom elvihette volna innen mégsem tette. Vajon mire vártak?
- Emmet, ha nem iszol belőle el fog vérezni -szólalt meg Carlise.
Apám még megmentheti őt, ne hagyja elvérezni vigye már el innen.