1 rész

Sziasztok!

Habár ilyen gyorsan nem fogok mindig részt hozni, de mivel ez meg volt írva félig , ma befejeztem és fel is rakom:)
Dobjatok kommentet :)
puszi



1 rész


* Anabel szemszöge*

Hogy hány hete vagyok már itt? Magam sem tudom. Egy elzárt sötét cella, csupán ez jutott nekem. Velem együtt még vagy több 10 ember „lakik” itt. Habár ők rosszabbul vannak. Vajon én is majd erre a sorsra jutok?
- mi az már észre sem veszed hogy bejöttem? – nevetett fel gúnyosan Alec. Nos igen ő volt az egyike a fogva tartóimnak. Habár kegyetlen volt, mégis másként bánt velem mint Damon és Lena. A szépségük természetfelettinek hatott és ők maguk is azok voltak. Piros szemeik voltak a legfélelmetesebbek , mintha mindig csak ezt mondanák nekem: te csak egy táplálék vagy számunkra. Még ha igaz is volt utáltam hogy mindig ezt éreztetik velem.
- Észrevettem- válaszoltam neki egyhangúan , már feladtam a szabadulást. Tudtam hogy innen nincs menekvés.
- Éhes vagyok – jött közelebb emberfeletti módon. Nagyon szerette mutogatni hogy előle nincs menekvés, még ha akarom sem .
- Azthiszem van választék
- Nem tetszik hogy nem rettegsz …- fogta meg az állam , majd közelebb hajolt a nyakamhoz. Rettegtem, nem is kicsit , de mit érek el vele ha kimutatom továbbra is? Semmit. Csupán csak annyit hogy még több fájdalmat okoznak nekem.
- Öcsi már megint a kajával játszol?
- Tudod Damon néha nagyon fel tudja dobni a kedvem, ahogy érezteti hogy nem fél.
- Ezek szerint nem kapott még eleget
Belém harapott. A fájdalom újra uralkodott a testem fölött, sírni ordítani kapálózni kezdtem de semmit nem értem el vele. Rettenetes volt hallani ahogy a vér távozik a testemből …
Nem ölt meg meddig fognak még szenvedni hagyni? Nekik ez jó látvány? Ugyan miért ne lenne jó hiszen szörnyek. Két dolog ami élteti őket, a vér és mások szenvedése.

* Emmet szemszöge *

Mindig amikor a Volturi- hoz közel járunk elönt minket a vér szaga. Habár nekünk ez a szag olyan mint az embereknek a drog. Mi mégis ellen állunk a vérnek. Nem ölünk embert , hiszen régen mi is emberek voltunk.
- kínzás kínzás kínzás …utálom ezt látni – szólalt meg híretelen Alice
- próbálj meg nem arra gondolni- válaszoltam
- Ez nem így működik- válaszolt Alice csípősen.
- elég legyen, próbáljunk nyugodtak maradni – utasított minket Carlise
- Na látod pont ez az ami most nem megy – Vágta Oda Rosalie
Na igen Ros… mit is mondhatnék róla… 700 éve hogy együtt vagyunk. Szerelem… igen régen az volt de már nem érzek iránta szerelmet . Megváltozott nem az a Ros aki régen volt. Sok-sok évvel ezelőtt egy kedves Ros-t ismertem meg , azonban ez az évek során megváltozott. Mindenkivel kötekedik és bele köt, legyen az ember vagy vérfarkas vagy akár vámpír. Ami a kapcsolatunkat összetartja az a sex. Viszont nem szeretném a múltat már megváltoztatni túl sok minden köt hozzá és nem tudnám csak úgy eldobni magamtól.
- miért is jöttünk ide? – súgta oda nekem húgom , habár nem értem miért suttog úgyis mindenki hallja.
- Hugi ne mond hogy neked nem tűnik fel hogy az a sok „állat” támadás az nem állat. Félünk a lebukástól… az emberek már sejthetnek valamit , nem jövünk napfényre és szinte soha nem eszünk nyilvános helyen.
- Ez még nem azt jelenti hogy sejtik, nekik ez az egész vámpír dolog egy legenda
- Jobb biztosra menni – szállt be a beszélgetésbe Carlise is.
Nem szerettem a Volturi tagjait , nem voltak éppen kedves alakok és nem is éppen voltunk a kedvenc vámpírjaik.
- üdvözöllek titeket – tárta szét a kapukat Lena amikor oda értünk , Carlise tátogott egy „mi is”-t majd lassu emberi tempóban bementünk a palotába. Itt még jobban lehetett érezni a vér szagát , habár most valami más is vegyült a levegőben valami sokkal jobb mint az átlag emberek vére.
- Mi ez a…
- Gondoltam hogy fel fog nektek tűnni… főleg neked kedves Emmet – mosolygott Lena – egy új szerzemény a vére csodálatos- szagolt bele mélyen a levegőbe
- Á a Cullen család – közeledd Damon és Alec- Miben lehetünk segítségetekre?
- Vámpírok támadtak a lakhelyünkre , vagyis gyanítjuk hogy azok voltak
- Utána szimatolunk természetesen – bólintott Damon végülis mi más választásuk lett volna ők a vámpírok hogy is mondjam … vezetői.
- És egy ember is eltűnt… gyanítjuk hogy elrabolták a neve Anabell Josh a családja keresteti … de a környéken nem éreztük a szagát… viszont itt … van valami hasonló
- Anabell… had gondolkozzak van itt egy olyan nevű lányka, de mi közötök hozzá?
- A mi körletünkbe tartozik az ember
- Még ha oda tartozik sem mehet el élve innen , hisz tudjátok a szabályokat az ember nem tudhat egy vámpír létezéséről sem
- Mint ahogy az is a szabályok közé tartozik hogy minden vámpír csak a saját körletébe ölhet embert – mosolyodott el Carlise
Talán Carlise volt az egyetlen olyan vámpír aki annyi idős volt mint a Volturi , mást ilyen hangnemben már rég meg gyilkoltak volna.
- akkor csak tessék keressétek meg és öljétek meg – rántott vállat Damon

Russian Roulette bevezető rész

Sziasztok :)

Noss először is egy kis információ a blogról. Gondolom minden kedves olvasó tudja hogy az orosz rulett mit jelent :) Nem pont egy játékot fogok leírni:) Már sok blogot írtam amik mondhatni népszerűek voltak. Viszont ez az első Twilightes sztorim.
Dobjatok Kommentet!
xoxo : Cicc

Bevezető:

*Anabell szemszöge*

Elraboltak… szörnyű helyen vagyok. Az idő esős, a nap sohasem süt , az égen fekete felhők gyülekeznek. Magamban, amikor éppen nem táplálkoznak belőlem mindig a szabaduláson töprengek, habár tudom hogy ez lehetetlen, hiszen ők sohasem alszanak, gyorsabbak bármilyen emberi járműnél, semmisem árthat nekik hiszen bőrük kemény akár a páncél, semmi sem hatol át rajta. Az életem romokban hever, az ember számára még ismeretlen lényeg ragadtak el a családomtól és a barátaimtól. Gyenge vagyok, szinte semmire sem vagyok képes fáj.. fájnak a harapás nyomok . Vámpírok ez a megfelelő szó azokra a lényekre akik tönkretették az életem.

*Emmet szemszöge*

Kedves Naplóm!

Ma nosztalgiázni támadt kedvem , már vagy ezredszerre járom be Forks területét. Az 1000 év alatt amióta vámpír lettem mindig változott valami. Az erdős részek, nekünk vámpíroknak kedvezve egyre nagyobbak lettek, az emberek szinte ugyan olyanok maradtak azt leszámítva hogy bármikor vissza jövök már nem a régi barátaim látom itt hanem a gyereküket unokájukat. Egy dolog viszont a régi maradt a Cullen ház , habár még mindig ugyan olyan tökéletes mint volt már vagy 500 éves. Mi minden 100. évben újra vissza térünk ide ahogy most is.