14.rész

Sziasztok! :)
Habár a multkori fejihez nem kaptam sok megjegyzést megértem hisz unalmas lett:D De azért remélem ehhez kapok legalább 5 öt ez a 19 rendszeres olvasótól csak kitelik :P
Sooo kérek megjegyzéseket :)
xoxo: C!CC

14 rész

*Anabell szemszöge*

Felpillantottam, és Emmettet véltem felfedezni az erős karokban. Rögtön a megkönnyebbültség érzése futott végig rajtam, talán csak be szerettek volna csapni. Habár ez nem vall Emmetre.

- Emmet…mégis mit jelentsen ez? Én… tudod mennyire megijedtem?

- Ezt akartuk elérni…- nevetett fel – megbíztál bennem, belém szerettél, nekem adtad magad, én pedig itt vagyok vele- mutatott balra ahol egy gyönyörű szőke lány jelent meg történetesen Rosalie. – vele , akit mindig is szerettem, és szeretni is fogok. Milyen naiv voltál hogy azt hitted egy ilyen lányba szeretek bele , ember vagy és még csak nem is a szebb fajtából. Ez vagyok én édes, egy örült vámpír aki tönkretette az életed .- sziszegte a fogai között, majd felnevetett.

Éreztem a hangjába , hogy komolyan gondolja mind azt amit gondol. A szívem összetörte, lelkileg eltiport. Minden amit terveztem, amit naivan gondoltam , és szerettem volna a semmibe veszed egyetlen perc alatt.

- mi…mivel érdemeltem ezt ki? – szipogtam

- már csak azzal , hogy ember vagy, hogy majdnem meghalt miattad a családom amikor kiszabadítottunk a Volturitól.

Ez a mondata hogy szíven ütött. Hangos zokogásban kezdtem, miközben Ros elrángatott Destinytől és egy óriási pofont adott. Nem tudtam, de nem is akartam védekezni, hiszen Emmet nélkül az életem üres és semmit sem ér.

Fájt látnom, ahogy Em megcsókolja szeretetteljesen Rosaliet, mivel érdemeltem ezt ki? A hajamnál fogva felrántottak, és egy barlang mélyére vittek. Nem tudtam hol vagyunk, és semmit sem láttam . Csupán egy kemény üreget észleltem, ahol egy kemény falnak ütköztem. Rosalie lassú lépésekkel közeledett felém, a szemében az őrültség csillogott .

- olyan csalogató vagy, és olyan szívesen szívnám ki az összes véred …- simogatta meg az arcom – csak sajnos elígértelek de az nem tart vissza attól hogy majdnem szárazra szívjalak. Durván oldalra döntötte a fejem, és belém mélyesztette a fogait. Ez nem olyan érzés volt mint amikor Emmet csinálta, egy a fájdalmasnál is jobban fájt. Éreztem hogy milyen erősen szívja és hogy gyengülök a nyakam pedig őrületesen fájt.

- több önmegtartóztatást jelentesz mint gondoltam – törölte meg a száját mosolyogva. – Lehet megtartalak magamnak vér zsáknak.Habár ahhoz túl sokat szenvedtem miattad, hogy életben hagyjalak.

Nem szólaltam meg, nagyon gyengének éreztem magam, a hátam miután elengedett fájdalmasan csapódott le a földre, a durva kövekre amik nagyon felhorzsolhatták, hiszen a fájdalmat észleltem.

*Emmet szemszöge*

- ezt nem hiszem el – ordibáltam, miközben mindent ami a kezemben landolt millió darabra zúztam.

- Emmet Cullen azonnal fejezd be , ezzel nem oldasz meg semmit- kiabált rám a húgom

- hogy a francba ne? Érzem őt, érted?- kiabáltam továbbra is – érzem hogy mennyire gyenge – roskadtam le a fotelba amit egy gyors mozdulattal tólt elém anyum

- kisfiam, meg fogjuk találni… mindent megteszünk érte – puszilt meg , mire durván ellöktem és meggondolatlanul tartottam a farkasok területére.

Nem érdekelt, hogy tart a megállapodás , tudom hogy sokat jelent a kutya számára Anabell .

- mi a francokat keresel itt vérszopó? – álltak körbe a rézbőrű kutyák

- ha nem akarjátok , hogy millió darabra tépjem eggyikőtöket akkor azonnal hozzátok elém Jacobot.

- ezt ugye nem gondoltad komolyan hogy van esélyed ellenünk? – nevetett fel az egyik

- nem öldökölni jöttem …

- akkor nyögj ki nekünk egy jó okot mielőtt letépjük a fejedet

- Anabell-t elrabolták és tökéletesen érzékelem hogy szenved- szorítottam ökölbe a kezem.

- Micsoda? – jött egy meglepődött kutya oda Jake személyében.

- Jól hallottad, úgyhogy ha jelent számodra valamit akkor emeld fel a szőrös hátsódat és segíts nekünk

Ennyire még soha nem alázkodtam meg, hogy segítséget kérjek egy kutyától, de éreztem hogy nem egy sima emberrel vagy vámpírral kell szembe néznünk. Ez egy más faj volt, hiszen Alice nem látott semmit, csak akkor amikor Anabell egyedül volt. Akkor is csak annyit hogy szenved sír és valami barlang mélyén van. De könyörgöm van több millió barlang a világon.

- fiúk vissza …- szólt rájuk amikor támadni készültek – igazat mond

- jó hogy rájössz kutya

- ne húzz fel vérszopó, ha nem akarod hogy nélküled keressük meg Anabellt. – próbáljunk meg legalább addig békét kötni ,

- rendben- egyeztem bele, hiszen a szerelmem mindent megért .

- eddig mit tudtok? - kérdeztek Jacob

- semmit, Alice egy barlangot lát én pedig érzem hogy szenved… rettenetesen szenved…- hajtottam le a fejem

Láttam , hogy a családom tagjai a La push szélén állnak, és ijedt arccal nézik , hogy mi fog történni. Jake int nekik hogy bejöhetnek , mire szép lassan elkezdenek befelé sétálni.

- nekem van egy sejtésem… - szólalt meg Alice – de előtte lenne egy kérdésem…Destiny…szóval ő is farkas?

- Nem… ő ember

- Azt nem hiszem, mivel nem láttam róla semmit… persze ezt elkönyveltem annak hogy ő is biztosan vérfarkas

- Te koszos kutya, csak azt ne mond hogy a ribancod rabolta el őt. – vicsorogtam Jacobra

- Hé hé hé … ennek most nincs itt helye- állt közénk Carlise mire én visszahúzódtam és elnyögtem egy afféle „bocs-ot” – Destiny egy olyan lény amely az én időmbe volt a kihalás szélén… embereket eszik…- remegett meg Carlise a saját szava hallatán

- Érzem hogy még él…- szólaltam meg szinte suttogva

- Egy megoldás van, minden személyt aki gyanús és ismeri Anabellt, Alice le ellenőrzi. És akinél nem lát semmit ő élesztette fel a Bensit. Mivel másképp ez nem lehetséges , és ilyenre csakis a vámpírvér képes.

- Rendben megteszem olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudom, de bele telhet akár két napba is , mert a Volturi tagjai nagyon le vannak védve…

- Talán az exed… az a szőke ribanc.

- Rosalie nem lenne erre képes…legalábbis nagyon remélem- szólalt meg Esmee ijedten.

- Ne legyetek már ilyen naívak. Elvette tőle azt akit mindenkinél jobban szeretett és egy bosszú szomjas vérszopó mindenre képes.

- Ebben van valami…- vakarta meg a tarkóját Carlise. – mindenképpen utána nézünk, de meg szeretnélek kérni téged arra Jake , hogy a jelenlétünkben a nevünkön szólíts.

- Megpróbálhatom, amint megtudtok valamit értesítsetek minket, addigis Forks egész területét átvizsgáljuk, hisz bárhol lehet…

Carlise bólintott, majd gyors tempóban elhagytuk a La Pusht . Éreztem hzogy valami itt nem stimmel, és azt is hogy Rosalie-nak köze van hozzá.