11. rész és díj

Sziasztok:)

Először is nagyon köszönöm a díjat vikike 1987-nek <3>


Szabályok:

1.Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és aki elküldte!
2.A logót ki kell tennem a blogomban!
3.Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4.Írnom kell magamról 7 dolgot!
5.Tovább kell adni a díjat másik 7 blogtársamnak!
6.Be kell linkelnem őket!
7.Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról!


1 : Nagyon szépen köszönöm vikine 1987-nek
2: megvan
3: http://damienlapja.gportal.hu
4: imádof fanfictionokat olvasni
szeretem a romantikus könyveket
fanatikus vámpír rajongó vagyok:)
van egy fekete 4 hetes kismacskám akit imádok
Kentucky a kedvenc városom
imádom az ezüstöt
utálom az aranyat
5: http://penelopeblack.blogspot.com/
http://www.bri-wolfhearts.blogspot.com/
http://reni-twilightfanfiction.blogspot.com/
6: kész
7: kész :)

Esküszöm olyan gyorsan folytatom amennyire gyorsan csak tudom...csak ne harapjátok le a fejem:) És ne feledjétek az 5 megjegyzés határt sem.
xoxo: C!cc

11.rész

*Anabell szemszöge*

A fejembe éles fájdalom nyílalt. Úgy érzem majd szétrobban , késztetést érzek arra hogy megöljem magam. Ezt akarom, hogy miért? Magam sem értem. De úgy érzem akkor lennék a legboldogabb ha teljesíteném annak a parancsát aki a fejembe beszél. Szörnyű kínokat kell átélnem, és senki sincs itt hogy segítsen. Egyszer csak kicsapódik a bejárati ajtó melynek a hangja még nagyobb fájdalmat kelt a fejemben. Érzem, hogy rázogatni kezdenek de semmi hatása a fejem ugyan úgy lüktet mint azelőtt . Egy erős tűt érzek a bőrömben, és ebben a pillanatban elmúlik az a szörnyű fájdalom ami kísértett. Nagy nehezen kinyitom a szemem, majd Emmet karjaiba borultam. Félek. Mi történik velem? És miért pont engem akar ez a valami? Már semmire sem találok válaszokat, amibe lassan bele őrülök.

- Baby…- zárt erősen a karjai közé Em

- már megint ez a mindent elsöprően szörnyű fájdalom- nézek fel a mellkasából – mikor lesz már ennek vége?

Ez volt a 4, rohamom pedig még csak szombat van. Carlise és a többiek is rettenetesen aggódtak. Valami hatalmas erő az aki ilyenre képes. Valami olyan ami még a vámpíroknál is hatalmasabb . És ma már meg akart volna ölni megtette volna. Érzem. Tudom. Ő valami mást akar, de sajnos hogy mit arra még nem sikerült rájönnöm. Habár a késztetés amit a saját magam megölésére késztet egyre erősödik, úgy érzem még egy darabig van bennem annyi akarat erő hogy ezt megállítsa. Hiszen ha megtörténne Emmet-nek okoznám a világon a legnagyobb fájdalmat.

*Emmet szemszöge*

Itt fekszik nyugodtan mellettem , érzem hogy még éber ő mégis tetti hogy alszik. Enyhén átkaroltam a derekát és még jobban magamhoz húztam. Éreztem ahogy a tökéletes feneke nekem nyomódik, amitől a férfiasságom önálló életre kelt. Éreztem, hogy kész lenne rá hogy egybe olvadjon velem, éreztem hogy akar engem. Én Emmet Cullen a nagy sexkazán mégsem éreztem elég biztonságosnak. Hiszen ha a szörny előbújik belőlem semmi nem állíthatja meg hogy kiszipolyozza az összes vérét az egyetlenemnek.

- Emmet én nem bírom tovább- szólalt meg hirtelen – magamban akarlak érezni – nyögött egy aprót és még közelebb húzódott hozzám. Én próbáltam valami olyasmit kinyögni hogy „ ez nem jó ötlet „ de szerintem az „ ez” nél leragadtam.

- Kérlek ne gyere nekem a nem jó ötlettel Emmet, és teljes mértékben megbízom benned. Szeretlek, és tudom hogy te is így érzel még mégsem nyúlsz hozzám …miért van ez Em talán nem kívánsz?

- Anabell rettenetesen félre értesz, én csak megóvni szeretnélek a bennem levő szörnytől

- Ez már nem magyarázat számomra

- Hogy a fenébe képzelheted azt hogy nem kívánlak? Eszednél vagy? – kezdtem el egy kicsivel hangosabban beszélni. Teljesen feldühített. Minden napom abból állt ki hogy visszafogom magam, erre most azt állítja hogy nem kívánom. Egy csöppet sem gyengéd mozdulattal rá feküdtem teljes testsúlyommal , éreztem hogy nehezebben veszi a levegőt mégsem érdekelt. Most minden porcikám be akarta neki bizonyítani mennyi kívánja azt hogy benne legyen . Mélyen a szemébe néztem, majd amennyire csak a testhelyzetünk engedte hozzányomtam férfiasságom a legédesebb pontjához amitől egy sóhaj tört fel belőle.

- Szerinted nem kívánlak? Akkor ez mégis mi a franc? – kiabáltam rá – mond ki Anabell, mond ki és esküszöm itt és most a magamévá teszlek

- Emmet…- sóhajtott

- Azt mondtam mond ki- szóltam rá , ami inkább parancsnak hangzott

- K…kívánsz

Nem kellett több, egy egyszerű mozdulattal ketté téptem a rajta lévő pólót ami alatt felfedezhettem fedetlen gyönyörű melleit. Azonnal a két kezem közé fogtam őket és simogatni kezdtem , cserébe jóleső sóhajokkal jutalmazott meg engem. Miközben a kezemmel izgattam, odahajoltam a szájához és apró csókokat leheltem tökéletes ajkaira. A férfiasságom, pedig akaratlanul is, de majdnem szétfeszítette az alsó nadrágom amiben aludtam. Kezeim után a számmal kezdtem el kényeztetni, körbe nyaltam tökéletes melleit és szívogattam. Éreztem hogy a szemfogaim hosszabbak lesznek, de vigyáztam nehogy felsértsem. Hiszen annak még nincs itt az ideje. Eközben kezem sem tétlenkedett, egy durva mozdulattal kettétéptem a nadrágját és elhajítottam szoba másik felébe . Most már teljes utat kaptam , hogy felfedezzem a kedvesem tökéletességeit…