12 rész

Sziasztok!

megjöttem és hoztam az új részt , és egy kis magyarázatot hozzá, egy új szereplő képével együtt.Kérek szépen megjegyzéseket. Legalább 5 öt :)

Bensi: Ősi démonok, akik minden élőlény szívével táplálkoznak. A világ nézőpontja szerint már kihaltak. Régen ők voltak a világ legerősebb teremtményei , több ezer élőlényt lemészároltak, majd megettek. Amikor ezt megelégelte a világ összefogtak ellenük és legyőzték őket. Szinte az összesnek hasonló a megjelenése. Tüzes haj, telt ajkak, nagy barna szemek.

Ő itt Destiny

12.rész

*Anabell szemszöge*

Cseppet sem gyengéd módon, kezdett el csókolgatni Emmet. Minden porcikám végig csókolta és végig nyalta. Egyszer-egyszer a számhoz is hajolt és erőteljesen megcsókolt, miközben kezeivel a testemet simogatta és a hajamat túrta. Minden részem őrá vágyott, magamban akartam érezni és úgyéreztem ez Itt a megfelelő pillanat arra hogy örökre egymáséi legyünk . Ebben a percben minden gond kiment a fejemből, ami eddig elvette az eszem. Itt most csak Ő és Én léteztünk. A szám csókolgatósa után lejjebb csúszott és a hasamra tapadt nyelveivel, miközben a combom belső felét simogatta. Éreztem Emmet büszkeségét, éreztem hogy már nem sokáig bírja. Óvatosan ment lejjebb és lejjebb míg végül elért a legféltettebb kincsemig ami egészen idáig érintetlen volt. Mielőtt eltűnt volna a lábaim között felemelte a fejét és rám villantotta a csábos Emmettes mosolyát majd a gyönyörbe kergetett . Tudtam , hogy mindent hallanak akik kinn vannak , de nem tudtam visszatartani jól eső nyögéseim. Már majdnem a végéhez értem, ő abba hagyta és tovább kínzott. Kicsit feljebb csúszott és végignyalta az egész testem.

- annyira…(csók)…nagyon…(csók) …gyönyörű vagy – lihegte

Elegem volt az előjátékból, én magamban akartam érezni teljes valóját és tudtam hogy egészen addig nem fogja engedni amíg ő teljes mértékben fel nincs készülve rá. Azt akartam hogy előbújjon belőle a vad vérre éhes vámpír, azt akartam , hogy miközben összeolvad a testünk belém harapjon, és a véremből igyon. Egy erős mozdulattal fordítottam a helyzeten , és most én csókoltam végi Emmet tökéletes testét . Minden egyes izmára külön puszit adtam.

- szeretlek- suttogtam.

Egy könnyed harapással átharaptam a számon a bőrt , hogy egy picit vérezni kezdjen, majd megcsókoltam Emmettet. Éreztem , hogy el akar tolni, de nem hagytam . Teljes mértékben bíztam benne, és én lennék a legboldogabb ember a világon ha az ő karjaiban halnék meg . Igyon belőlem amennyit akar, én ettől leszek boldog ha ő azzá tehetem.

Egy morgás kíséretében újra a hátamra fordított , szemembe nézett vérvörös szemeivel és egy lassú mozdulattal belém hatolt. Szúrós fájdalmat éreztem, ami hamar enyhülni kezdett, és egy számomra ismeretlen érzésre cserélte fel. Amikor látta hogy teljesen átadom magam az érzésnek, és egyre vadabbul veszem fel a ritmusát, végignyalta a nyaki ütőeremet és durván belém harapott, éreztem , hogy teljesen magával ragadja a vágy amit a vérem és a testem okozott neki. Nagy kortyokban nyelte azt ami nekem az életemet adta és egyre gyorsabban mozgott rajtam. Éreztem hogy hamarosan eljutok a csúcsra rá is segítettem , és még gyorsabb mozdulatokat tettem mint eddig. A következő másodpercben szinte egyszerre tört ránk a mindent elsöprő orgazmus . Én egy nagyot kiabáltam, Emmet viszont egy morgás szerű hangot adott ki . Még egy utolsót kortyolt a véremből, majd lenyalta nehogy kárba menjen és egy szó nélkül mellém feküdt. Nem tudtam hogy mérges e rám, a „ szájharapós” módszer miatt , de abban biztos voltam hogy élvezte, és hogy semmi fájdalmat nem okozott. Óvatosan a nyakamra raktam a kezem, és végig húztam a harapás nyomon. Egyszerűen csodálatos érzés volt.

- Emmet…

- Anabell…ugye…nem okoztam neked fájdalmat… istenem én annyira saj…

- Ki ne mond a sajnálom szót, ez volt életem legcsodálatosabb éjszakája, és nem okoztál fájdalmat. Minden a legtökéletesebbre sikeredett. Szeretlek Emmet Cullen

- El sem tudod képzelni hogy én is mennyire szeretlek

- Kérdezhetek valamit? – tettem fel a kérdést vörösödve , mire ő lágyan bólintott

- Milyen ízű a vérem?

- Hm… a te véred a világ legcsodálatosabb vére, ha lehet így mondani. Még soha nem ittam ilyen tökéletes vért mint amilyen a tied. Én leginkább a kókuszhoz hasonlítanám , és én imádom a kókuszt. Legalábbis imádtam amíg ember voltam. - nevetett

- Ne hozz zavarba…

- Most mit ne? Te kérdezted – puszilt meg felháborodottan,- most viszont ideje aludnod hajnali 5 óra és holnap vasárnap. Neked haza kell menned

- Ígéred meg hogy itt maradsz velem…mellettem…és vigyázol rám – a mondatom után, hangosan felnevetett

- Megígérem, hogy itt maradok, és aludhatsz a tökéletes karjaimba.

Viccesen megütöttem, majd lecsuktam a szemem , és pár pillanat múlva boldogan aludtam el szerelmem karjaiban.

*Jacob szemszöge*

Hogy boldognak lehet a nevezni azt az életet amit én élek? Nem, cseppet sem. Habár Destiny kedves és szép lány, bennem semmit nem mozgat meg, azon kívül hogy veszettül fel tud izgatni. De más semmi. Azonban Anabell… amikor egy percre is rá gondolok a szívem hatalmasat dobban és a férfiasságom megkeményedik…annyira a magaménak szeretném érezni, annyira rossz hogy más karjaiban látom, aki történetesen egy vérszopó. Most lehetne rám is mondani , hogy kutya vagyok. De egy aranyos kutya jóval szebb mint egy gyilkos vérszívó. Habár ő még nem tudta rólam hogy mi vagyok, úgy érzem hamarosan megfogja. Érezem hogy valami rossz közeledik, még nem tudom pontosan mi és honnan, de tudom hogy rettenetes közel van.

- Jacob…- szólított meg Des – min gondolkodsz ennyire? – simogatta meg az arcom.

- Hülyeségeken- válaszoltam egyhangúan, majd kellően megcsókoltam

*Destiny szemszöge*

Éreztem ezen a rühes korcson, hogy valami nincs rendben, és bevallom rettenetes módon irritál hogy nem kotyogja ki . Ilyenkor legszívesebben letépném a fejét és kivágnám a fincsi kis szívét amit utána jó ízűen megennék . Úgy várom már ezt a pillanatot ezzel az ember lánnyal . Hiszen egy bensinek ez lehet a legjobb dolog az életében, elvenni mástól azt akit szeret. És ezt a lányt két nagyon erős természetfeletti személy is szereti.