17 rész

Sziasztok,
Remélem tetszeni fog amit írtam
és remélem kapok néhány komit.
jó olvasást !
üdv: pici_alice



17.rész
*Anabell szemszög*

"- Emmet....szerelmem nem halhatsz meg hallod? - sírtam
A vasdarabban felvágtam a csuklómon az eremet és a szájához nyomtam. Eközben Cullenék szomorúan álltak körülöttünk.
- Csináljatok már valamit - ordítottam
- nem akarja elfogadni - sírtam tovább ordítva
- Emmet, te idióta ...fogadd már el...szeretlek nem hallod . Emmet, Emmet - ordítottam miközben ráfeküdtem úgy hogy a csuklómat a szájához szorítottam. " -Emmet ha meg mersz halni követlek a túlvilágra is esküszöm..fogadd már el .. !!!!- kiáltottam bár a hangom többször is elcsuklott éreztem ahogy Emmet teste megfeszült amint kimondtam ,hogy követni fogom ,tehát még tudatánál van .Még makacskodott majd meghallottam Carlise hangját
-fiam ne tedd ezt velünk -mondta elkeseredetten Esme már zokogott
-Emmet -nyögtem ,majd hirtelen inni kezdett . Megkönnyebbülés futott végig rajtam ,de hamar követte az a szúrós fájdalom amit a csuklómba harapott. Nagyokat nyelt majd elfordította a fejét ,a szemében fájdalmat véltem felfedezni .Zokogva borultam a nyakába ,majd fél kézzel átkarolt hátam,a másikkal feltámaszkodott már amennyire tudott .
-vigyük haza -szólt Esme elkeseredetten majd Edward és Carlisle felemelte és elindultak a Cullen házba.

*Emmet szemszöge*

A halott szívem majd belehasadt ha belegondoltam Bell képes lenne kijátszani a családom és követni engem ha meghalnék .Nem akarom őt elhagyni soha teljes szívemből szeretem .Anabell itt volt mellettem míg én az ágyamon ültem a többiek magunkra hagytak minket .Nem szóltunk semmit csak csendben figyeltük a másikat ,az arca aggodalmat tükrözött látszott rajta ,hogy nem sokáig bírja ezért átöleltem .Kitört belőle a sírás és csak zokogott ,vártam míg kisírja magát majd eltoltam ,de épp csak annyira ,hogy megcsókolhassam édes ajkait .Nehezemre esett elválnom tőle ,de neki levegőre is szüksége van .
-le kellene mennünk kíváncsiak mi történt,ahogy én is - mondtam .Nagy nehezen felálltunk és elindultunk a nappaliba ,tudtam ,hogy túl kell esni ezen is egyszer ,gondolom Carlisle fejében ezer meg ezer kérdés vár válaszra akárcsak a többiekében ,már hallom is miért tett ilyet Rosalie ,mi történt amíg megtaláltunk Anabell-t ..stb. Apa már meg szeretné vizsgálni jól van-e ezért siettettem igazán ,hogy lemenjünk meg szeretnék bizonyosodni róla ,hogy fizikailag is rendben van-e .Elindultunk a nappaliba ,lassan sétáltunk átkaroltam a derekát és amennyire lehetett magamhoz húztam .Már mindenki lent volt és elhelyezkedtek a kanapén .Leültem majd az ölembe húztam amitől zavarba jött, imádom amikor elpirul .
-nos Anabell tudom ,hogy nem könnyű neked erről beszélni, de megosztanád velünk is mi történt pontosan ,kérlek ? utána pedig megvizsgálnálak- mindenki minket figyelt és kíváncsian várta a magyarázatot.

*Anabell szemszöge*

Nem is tudtam hol kezdjek bele főleg ,hogy mindenki ránk nézett nagyon zavaró volt ,de megnyugtatott Emmet közelsége és ,hogy mindenki egyben megúszta. Végül csak elkezdtem.
-Lent sétáltam a parkban amikor találkoztam Destiny-vel ,ő Jacob barátnője -tettem hozzá az arckifejezéseik láttán -megkért ,hogy sétáljak vele majd azt mondta ,hogy találkozni fogunk valakivel és nem tesz majd a kedvemre ,el akartam rohanni ,de hirtelen két kar szorított magához ,amikor felnéztem Emmet volt az ...vagyis akkor azt hittem -éreztem ahogy megmerevedik és gyorsabban veszi a levegőt ,megvártam még kicsit lenyugszik és folytattam
-megkönnyebbültem ,hogy csak ő az gonosz mosoly ült az arcán mikor kérdőre vontam mire volt ez jó ,erre azt felelte, hogy egész idáig csak kihasznált és ,hogy ő végig Rosalie-val volt ,ekkor előlépett a fák közül már csak amit mondott az is borzasztóan fájt ,de ahhoz nem volt fogható mint amikor megharapott -ennél a mondatnál elhúztam a hajam ,hogy láthassák a nyakamon a sebhelyet ,mindenki döbbenten figyelte ,ahogy vissza hull a hajam ,s elfedi a nyakam
-majd elvittek egy barlangba ,ott jöttem rá ,hogy ő nem Emmet azt hiszem Derek-nek hívták vagyis Rosalie így szólította ezután újra megharapott majd magával ragadott a sötétség ,és Jacob ölében ébredtem fel -Ekkor lépett be az ajtón Jake és pár hozzá hasonlóan barna bőrű barátja.
Nem jött oda hozzám bár látszott rajta ,hogy szeretne. Hirtelen Carlisle szakította meg a csendet
-Anabell gyere velem ,megvizsgállak- felálltunk és felmentünk az irodájába .

*Jacob szemszöge*

Aggódtam ,hogy Anabell jól van-e bár úgy tűnt teljesen egészséges ,nagy megkönnyebbülésemre. Épphogy felért az emeletre a nagydarab barátja felugrott a helyéről mire Edward pillanatok alatt ott volt előtte
-Emmet nyugi ,nem az ő hibája ha megölöd nem lesz jobb semmi -a nagydarab vérszopó kitört a szorításból és felém rohant mire én farkas alakot öltöttem ,rám kiabált bár alig lehetett valamit érteni belőle a morgása miatt
-az a hülye szuka ,hogy támadhatta meg Anabell-t ? miért nem tudsz pórázt tenni a csajodra ?- üvöltötte ,ledöbbentem hogy mi köze lehet Destiny-nek Bell elrablásához ,de nem tudtam befejezni a gondolat menetemet mert a benga vámpír vicsorogva felém rohant.