5.rész

sziasztok!

Az eddigi kommenteket nagyon köszönöm!
Mindenkitől elnézést kérek a hosszú kihagyásért, de most itt vagyok és hozom a részt:)
Remélem ez a rész megérdemel mindenkitől egy megjegyzést :P Ha már csak a hosszúsága miatt is:)
szóóval dobjatok megjegyzést :$
xoxo: C!cc

5. rész

- tudod érdekes lánynak tartalak téged Anabell… mindig meglep a viselkedésed és egyben szórakoztat is.

Nem értettem mi ebben olyan szórakoztató, hogy lehet valaki ennyire kegyetlen hogy kacag más nyomorúságán. Észrevehetően közeledett felém, szép lassan emelte fel a csukómat és bele harapott. Újra az a szörnyű érzés kerített hatalmába ami akkor amikor ott voltam azon a szörnyű helyen . Nem érzékeltem a külvilágot, a fájdalom teljesen magával ragadott. Egy erőteljes rántás rángatott vissza a való világba . Azt hittem a kezem kiszakad, rettenetes fájdalom lett úrrá rajtam. A vér ömlött a kezemből, én pedig a földre rogytam.

*Emmet szemszöge*

Az agyamat majdnem el lepte a vörös köd amikor Anabell vérének az illatát éreztem. A torkom kapart amennyire még életem során talán soha. Nem kevés kellett ahhoz hogy neki támadjak szegény kislánynak a másik oldalról. Egy erőteljes rántással szabadítottam ki Alec fogai közül, amit egy erőteljes ordítással jutalmazott, majd összerogyott a földre. Tudtam hogy nem rohanhatok el vele, hiszen Alec egy felső hatalom aki felettem áll, és már így sem vagyok a kedvence.

- nocsak-nocsak…- nevetett fel a vértől izzó szemeivel Alec – Cullen hát újra találkozunk

- Nem ajánlom, hogy a területünkön lévő emberekhez még egyszer hozzá érjetek.

- Tudom –tudom- mondta unottan egy kézlendítéssel fűszerezve, a törvények , amiből nem keveset én írtam. Ezt tartsd tiszteletben Cullen.

- leszarom a törvényeidet- mentem hozzá közelebb fenyegetésképpen , majd odamentem a nyöszörgő lányhoz , óvatosan felvettem és elindultam . Valami történt. Valami olyan dolog amit az eddigi 1000 évem alatt sohasem tapasztaltam. Alice nem látta a jövőt, és talán még most sem tudja hogy mi történt.

*Anabell szemszöge*

A fájdalom teljes erőből bele nyilallt a jobb csuklómba. Érzem hogy valaki mellettem van, és a fejem borogatja. Talán édesanyám az? Nem… neki nem ilyen hideg a keze. Emmet. Igen teljesen biztos vagyok benne hogy ő az.

- végre felébredtél drágám- szólalt meg egy kellemes és gyönyörű női hang. Ezek szerint Esmee volt az.

- Mi történt? – kérdeztem meg az egyik legalapvetőbb kérdést

- A Volturi…Alec…Emmet mentett meg- jött be Carlise

- Ó istenem drágám, annyira sajnáljuk a sok kellemetlenséget amit neked okoztuk – ölelt meg Esmee.

Én nem tartottam igaznak hogy ezeket ők okozták nekem. Hiszen ők csak megmentettek , az sem az ő hibájuk volt hogy elraboltak. Magamnak okoztam a bajt. Ők csak segítenek nekem megoldani.

- Ugyan Esmee… nem a ti hibátok hogy elraboltak… ti csak megmentettétek az életem… amiért nagyon hálás vagyok – néztem mélyen Carlise szemébe.

- Hálás is lehetsz, - jött be Rosalie

- Cica nyugi- láttam meg a háta mögött Emmettet amint Ros-t nyugtatja, majd bele csókol a nyakába. Féltékenység töltötte ne a szívem, Emmet már annyiszor nevettetett meg és mentett meg hogy valami furcsa érzés kezdett kialakulni bennem iránta . Csak reménykedni tudok , hogy ezt az érzést nem szerelemnek hívják.

Viszont akkor se, értem Ros féltékenységét. Ő gyönyörű, tökéletes és igazán Emmethez való, míg én egy egyszerű sima barna hajú lány vagyok, barna szemekkel. Egy ilyen lánynak semmi esélye egy ilyen Adonisszal szemben mint Em. És amúgy is ő vámpír én ember. Az én fajtám szinte a tápláléka az övének. Lehetetlen , ezért is nem értem a szőkeséget.

- sajnálom Ros, hogy ennyire nyűg vagyok a hátadon… nem én akartam igazán elhiheted. – Valószínű nem tetszett Ros-nak a kijelentésem mivel sértődött képpel hátrafordult, majd ügyet sem vetve az előbbi mondandómra elment. – Neked viszont köszönöm Emmet, színt vittél unalmas életembe

- Most mondanám hogy máskor is de furcsán jönne ki, Rosra viszont ne haragudj, nem veled van baja.

- Tudom… hanem ami vagyok

- Igen, de nem olyan értelemben , tudod ő soha nem szeretett volna vámpír lenni , ezért sem szereti az embereket. Hazudnék ha azt mondanám nem féltékeny rád.

- Ez nevetséges Emmet…

- Ne értsd félre nem a külsődre… - ezek szerint Emmetnek a külsőm túl egyszerű, gondolhattam volna. – hanem ami vagy, ő soha nem szeretett volna örök életet.

- Nem hiszem hogy olyan rossz lehet örökké élni…

- Aki szereti mint én, annak nem rossz valóban. – nevetett Emmet

- Em, vidd haza Bellt már későre jár, mindjárt itt van hajnali 1 óra , igaz Alice beszélt az anyukájával, de nem engedték itt aludni. – szólt be Esmee. Észre sem vettem hogy kettesben hagytak minket.

- Azonnal anyu- mosolygott egyet , majd rám nézett és intett egyet a fejével.

- Köszönök még egyszer mindent- szólaltam meg mikor már kint voltam a ház kapujában. Ebben a pár napban egészen megszerettem Cullenéket . Mindnyájan nagyon szeretetre méltóak és kedvesek.

- Na ugorj a kocsiba baby – kacsintott Emmet, majd miután szerencsésen beültem, beindította a motort. Zavaró csend telepedett közénk, a házunk kocsival nem volt olyan közel egymáshoz és így még fusztrálóbb volt az út.

- Szereted Rosaliet? – csúszott ki belőlem pont az a kérdés amit egyáltalán nem szerettem volna feltenni.

- Ha egy ember, az én esetemben vámpír több évszázadon keresztül van valakivel, már ha csak megszokásból is de azzal marad. – mosolygott

- Érthető…

- Tudod ez már ami közöttük van régen nem szerelem, és talán soha nem is volt az. Csupán testi kapcsolat. – nevette el magát majd rám nézett . – Hallod Anabell, ember létedre elég sápadt vagy- méregetett

- Tudom, nem vagyok valami szép látvány , de azért ennyire sápadt nem szoktam lenni.

* Emmet szemszöge*

Általában hozzá vagyok szokva a lányok társaságához, de ez a lány más. Olyan szeleburdi, és hirtelen szókimondó. Ami tetszik. Tetszik hogy mindent félre ért, és hogy nincs önbizalma. Ez most furcsán hangzik hogy pont az is tetszik benne, de szívesen vissza adnám neki az önbizalmát. Még úgysem próbáltam emberrel. Bár kötve hiszem hogy élve megúszná.

Hirtelen ötlettől vezérelve megsimítottam a puha arcát, ami az érintésemtől kipirosodott. Biztos nem értette mit akarod most ezzel, viszont én tudtam. Meg akarom kóstolni piros ajkait. Leállítottam a kocsiban a motort és tőlem nem meg szokott lassúsággal kezdtem el puszilgatni a telt ajkait. Gyengéden nehogy fel sértsem, és fájdalmat okozzak neki.