8.rész

Sziasztok!
Azt hiszem ehhez csak annyit fűznék, hogy néha ilyen részek is kellenek;) :D
Köszönöm az eddigi 15 rendszeres olvasót :) És a megjegyzéseket:)
Erre is kérek megjegyzéseket:)
A következő részben, új szereplők bukkannak majd fel, akikről rakok majd ki képet is:)
szóval...
Dobjatok Kommentet!
xoxo: C!cc

8.rész

*Anabell szemszöge*

Egy új fejezet kezdődött el az életemben. Mások számára hihetetlen dolgokon mentem keresztül, megtámadtak, majdnem megöltek, végül rám talált a szerelem is. Visszavonhatatlanul szerelmes vagyok Emmet Cullenbe, és mindennél többet jelentett nekem az ő ideges „szeretlen cseszdmeg” bejelentése. Anyukám és a barátaim viszonylag jól fogadták, a hírt , egyedül Jacob-nak volt ellenszenves az egész Cullen család, amit persze nem tudtam megérteni. De nem foglalkoztam Jake kijelentéseivel. Ezentúl az éltem Emmet jelenti.

- szia…- nyitottam neki ajtót egy zavarba ejtő mosoly kíséretében. Emmet eszméletlenül jól nézett ki mindig,

- szia kislány – kapott fel egy könnyed mozdulattal, és egy hosszú csókot lehelt az ajkaimra. Örömteli találkozásunkat egy erőteljes köhécselés zavarta meg anyukám személyében.

- Örvendek a találkozásnak asszonyom- üdvözölte egy kéznyújtással Em anyut. Zavarba ejtő volt az egész szituáció, hiszen még soha senkit nem hoztam haza, és ez édes anyukámnak is kellemetlen lehet. – Emmet Cullen vagyok

- Örvendek, Emmet. Tish Josh . És semmiféle asszonyom,nyugodtan tegezz.

- Értettem Tish – húzta mosolyra a száját Em

- Oké- szólaltam meg- anyu… mi fel…fel mentünk a szobámba.

Ezek voltak azok a pillanatok amiket még ha vártam is az életemben nem ennyire zavarosan képzeltem el. De nem csalódtam Emmetben. A vonzereje most is jól jött. Láthatólag anyukám rögtön megkedvelte.

- nos ez itt az én szobám , nem olyan nagy szám mint a tied de én…- próbáltam végigmondani de ő rátapasztotta gyengéden egyik ujját a számra..

- Csssssss, én imádom a szobád – csókolt meg , majd felkapott és egy gyors mozdulattal az ölébe ültetett.

**

Most minden olyan nyugodt- gondolták szinte egyszerre, hiszen eddig nem sok napot éltek meg ilyen légkörben. Anabell boldog volt, Emmet viszont azon kívül hogy boldog most ezzel a lánnyal igazán embernek érezhette magát. Rosalie mindig éreztette vele, hogy ő egy v”vad szörnyeteg” azonban itt a helyzet most más volt. Vigyáznia kellett a lányra, nem szorosan megszorítani nehogy összeroppantsa, nem erősen csókolni,nehogy egy rossz pillanatban véletlenül elszálljon az agya és megölje. Most gyengédnek kellett lenni. Még ha ez nem is Emmet stílusa volt, ezért a lányért megtette. Már régóta egymás karjaiba bújva üldögéltek az ágyon egy szót sem szólva. Csak élvezték egymás társaságát. Ezt a pillanatot a lány zavarta meg zavartsága miatt. Emmet közelében mindig zavarban volt. Nem értette hogy választhatta őt hiszen hol van ő Rosalie-tól? Szép lassan fel állt, majd kinyitotta az erkély ajtót és oda állt. Emmet sem tétlenkedett, szinte azonnal a lány után ment, és hátulról átkarolta. Imádta a lány hosszú haját ami szinte mindig a vállaira omlott szétszórtan. Maga elé fordította a pipacs vörös lányt és megcsókolta. Mindig meg tudta mosolyogni, ahogy elvörösödik a karjaiban, imádta az embereknek ezt a tulajdonságát. Gondolkodás közben a lány egyik hajtincsét próbálta a füle mögé tűrni, ami nem éppen akart engedelmeskedni neki. Pont olyan volt mint Anabell . Önfejű, és makacs. De mégis imádnivaló. A lány hajáról, Emmet szeme lesiklott a ruhájára habár nem volt kihívó sem nyárias, sőt pont a télre való hosszúnadrág egy sima egyszerű pólóval. Ő mégis meglátta a lány gyönyörű alakját . Ebben a pillanatban valami úgy érezte szétfeszíti csordultig megtelt szeretettel , szerelemmel, szenvedéllyel. A lány nyakához hajolt és mélyen beszívta az illatát.

- gyere menjünk be mert megfázol ebbe a lenge kis pólóba, és én sem vagyok egy melegféle – mosolygott Emmet.

- Meg sem kottyan ez a kis hideg levegő

- Azért én nem szeretném hogy megfázz

A lány bólintott, majd miután becsukták az erkély ajtót, visszaültek egymásra nézve az ágyra. Habár Emmet türtőztette magát, nem akart kárt tenni a lányban, azonban a Anabellnek nem sikerült sokáig titkolnia a benne égő vágyat. Tudta hogy nem mehet el sokáig, ő mégis ki szerette volna próbálni hogy mekkora az a bizonyos határ. Szép lassan közelített a barátja felé, majd szép lassan mindvégig a szemébe nézve ledöntötte az ágyra. Mivel Emmetten csak egy ing volt, ezért könnyedén ki csatolta és lágyan végig simított a hideg mellkasát, egészen a tökéletesen kidolgozott hasáig. Emmettet kirázta a hideg a lány jóleső érintéseitől főleg amikor hirtelen a nyakára tévedt és ott kezdte el csókolgatni. A lánynak nem volt e téren tapasztalata de hallotta barátja jól eső sóhajtásait így biztos volt a dolgában. Eközben persze a Em sem tétlenkedett átfonta karjait a lány dereka körül, majd megfordította a helyzetet. Villámgyors mozdulattal ragadta meg barátnője pólóját és tépte le róla. Lassú tempóban csókolgatta az arcától egészes a hasáig érezte a vágyat magában, hogy mennyire kívánja a lány puha testét és vérét . Anabell még vissza akart hajolni egy újabb szenvedélyes csókért , de az megájjt parancsolt az ujjával, majd szenvedélyesen még utoljára végignézett gyönyörű barátnőjén és egy óriási sóhaj tört fel belőle.

- most nem mehetünk tovább- simogatta meg a lány arcát , mire az egy mosollyal megnyugtatta a fiút hogy semmi gond ő megérti.