7.rész

sziasztok!

Itt vagyok és meghoztam a következő részt :) . Remélem kapok sok sok megjegyzést :)
Kellemes olvasást !
Dobjatok Kommentet!
xoxo: C!cc

7. rész

*Anabell szemszöge*

Itt Forksban, habár még csak október közepe van elég hamar leesett az első hó. Két hónapja, hogy nem tudok semmit sem a Cullen családról. A lelkiismeretem azóta is romokban hever, habár a családom és a barátaim folyamatosan próbálják ujjá építeni.

- fel a fejjel Ann - szólított meg Natalie – minden rendbe fog jönni. És amúgy is nézd mindennek a pozitív oldalát

- És mégis mi ennek a pozitív oldala Nat? És hányszor mondtam már hogy ne szólíts Ann-ek

- Gondolkodj, Anabell megcsókolt téged a kis szürke egeret egy Adonisz Emmet Cullen.

- Igazán erősen tartod bennem a lelket Natalie – erőltettem egy kis mosolyt az arcomra

- Most miért? Még mosolyogsz is

Szerettem Natalie humorát, ha csak kicsit is, de sikerült elfelejttetnie velem a csókot.

- és most menny- löktem kifelé – tanulnom kell – mosolyogtam

- hékás… elzavarod a legjobb barátnőd, és amúgy is alig jársz be órákra

de vizsgákra bemegyek, szia – csuktam be előtte az ajtót, majd mosolyogtam egyet az utolsó „én is szeretlek” kijelentésén az ajtó mögül. Habár a hideg idő nem tartozott a kedvencem közé, már megszoktam hiszen itt Forksban a hideg idő volt a megszokott. Ma minden szabadidőmet az ablakban töltöttem. Imádtam csodálni a fehér havat. Ilyenkor minden olyan szépen csillogott . A távoli fenyő fák alig látszódtak, csupán a fehérség volt kivehető. Aki nem ismerte a környéket ki sem vehette hogy azok fenyők . A hó csodálása közben kedvet kaptam egy kis sétához. Egy farmer, egy garbó,egy sapka egy meleg műszőrrel borított kabát és ajtó csapódás közepette kiléptem a havas útra. Imádtam amikor ropogott alattam a talaj , szerettem visszanézni a lépteim nyomát , ilyenkor mindig eszembe jutott az a régi mese a Jancsi és Juliska amikor a nyomaikkal akartak haza találni de nem sikerült nekik. Kívülről talán bolondnak tűntem, hiszen mosolyogtam. Imádtam ezt a mesét. Édesapám mindig ezt mesélte nekem amikor még élt. Amikor ezeket az emlékeimet idéztem fel, egy-egy könnycseppet elejtettem, de ezek a boldogság könnyei voltak. Boldog voltam , hogy legalább ennyi időt eltölthettem édes apámmal a halála előtt. Gondolkodásom közepette egy kemény valamibe ütköztem, először azt hittem valami fa törzs de amikor felnéztem a lélegzetem is elakadt . Emmet Cullen volt az .

- te mit keresel erre? – szólított meg halk hangon

Valóban nem értettem mit kerestem egy erdőben. Nagy visszaemlékezésem közepette nem figyeltem hogy merre megyek.

- tulajdonképpen nem is tudom…- jöttem zavarba – ó istenem Emmet - tört ki belőlem, majd a mellkasába fúrtam a fejem – miért nem jöttél utánam? Miért nem kerestél? Miért hagytál szenvedni? – öleltem tovább, amikor felpillantottam csak zavart pillantását láttam. – miért nem jöttél utánam és mondtad volna meg hogy nem kellek… reménykedtem Emmet… de sajnos hiába – fordultam volna meg mire elkapta a karom

- Anabell… ez nem így volt. Én nem csak úgy csókoltalak meg. Amikor találkoztam veled, már teljesen biztos voltam benne hogy Rosalie nem az igazi… azóta el is hagytam meg tudod te ezt érteni, 700 év után Bell meg tudod érteni? – rángatott meg kicsit sem gyengéden , úgy éreztem ha ennél erősebben rángat eltöri a csontjaimat. Félő pillantást vetettem rá mire elengedett – hát nem érted? Vagy nem érzed? Anabell bármennyire is akarlak mi soha sem lehetünk együtt , én soha nem próbálkoztam semmit emberrel habár 1000 éves vagyok, nincs elég erőm hozzád. Ha egy kicsit erősebben foglak máris összetörlek.

- Nem érdekel…- álltam lábujjhegyre és rátapasztottam ajkaim az övére. Innen nincs vissza út. Ha szakított Ross-al akkor fontos vagyok neki. – Emmet kérlek ne lökj el magadtól – néztem a szemeibe , ami dühösen csillogott.

- Hát így állunk Anabell… - kezdte- én ugyan olyan szörny vagyok mint a Volturi azzal a különbséggel hogy hosszú évek során megtanultam kontrollálni a vérszomjam. De ez nem azt jelenti hogy egy őrült pillanatomban nem harapom át a torkod- kiabált. Nem ijedtem meg tőle, tudtam hogy csak meg akar ijeszteni.

- Akkor tessék itt vagyok, ha nem lehetek veled nem ér semmit az életem, - vettem le a kabátomat. – harapd át a torkom Emmet Cullen rajta - ütögettem a mellkasát- Na miért nem teszed meg? Tedd meg te gyilkos vérszívó

- Hogy miért nem teszem meg? – emelte fel a hangját még az előbbinél is jobban- mert szeretlek cseszd meg, azért – dühösen magához húzott és vadul csókolózni kezdtünk. Bizsergés járta át az egész testem, nem érdekelt mennyire szorít maghoz, amennyire csak lehet, vagy még annál is jobban közelebb szeretném érezni magamhoz őt. Eldöntöttem. Ha ő nem áll meg én sem fogok. Elég közel voltunk egymáshoz ahhoz , hogy érezzem merevedő férfiasságát, és vágyát. Amikor egy percre abba hagyta a szám csókolgatását én kezdtem el puszilgatni éles szemfogát, hogy tudja nem félek tőle. Megbízom benne. Mindenkinél jobban megbízom benne.

*Emmet szemszöge*

Teljesen kihozott a sodromból ez a fruska, akit teljes szívemből szeretek. Éreztem , hogy egyre nehezebben veszi a levegőt mégsem akartam abba hagyni szorítottam magamhoz épp annyira nehogy összetörjem hosszú hónapok óta erre vágytam rá... tudtam , hogy még nem mehetünk messze hiszen az én tűrőképességem sem határtalan édes illata pedig mindennél jobban bódító. Csak egy cseppet… nem bírom tovább. A szemembe nézett, ami korom feketén tündökölt és odanyújtotta a csuklóját, mire én egy lökéssel arrébb löktem.

- Anabell….még nem megy, nem szeretnék kockáztatni.

- Én bízom benned , harapj meg . Azt akarom, hogy minden vámpír tudja hogy a tied vagyok csak is a tiéd.

Talán ha csak egy kicsit bele harapok nem lesz gond. Hiszen tegnap ettem. Lassan emberi tempóban ültem oda mellé ahova el löktem, fel emeltem a csuklóját, először egy gyengéd puszit nyomtam rá, majd bele mélyesztettem éles fogaimat. Ő Fájdalmasan felnyögött és az arcom simogatta miközben én az életnedvét szívtam magamba.

- Em… elég lesz , - nyögte fájdalmasan

Én meg egy utolsó szívást megejtettem, majd egy puszival nyomatékosítottam hogy befejeztem. Talán ha képes voltam abba hagyni, akkor nekünk van jövőnk…talán ez egy jel volt, hogy mi összetartozunk.