Díj és 9.rész

Sziasztok..
Habár nem kaptam annyi kommentet, mint amennyit szerettem volna azért én meghoztam a részt:) Mivel egyre több rendszeres olvasó van:) Arra szeretnélek megkérni titeket hogy 1 megjegyzést ne felejtsetek nekem itt hagyni:)
Sajnos nem tudom, hogy mikor hozom a következő részt... a mamám épp ma halt meg :'( ... kb 30 perce tudtam meg... temetés meg minden... és még utazni is kell...
1 héten belül mindenképpen felrakok egy részt...addig is kérek sok sok megjegyzést..
sok puszi nektek: C!cc

Ui: köszönöm szépen a díjat Trixynek :)



Ez életem első díja úgyhogy nagyon sokat jelent :) Még egyszer köszi Trixy :)

Szabályzat:
1.Írj magadról 5 dolgot .
2.Add tovább 3 embernek .
3.Haggy náluk megjegyzést .

5 dolog magamról :

1: imádom a magas sarkúkat
2: imádom ha fotóznak
3: imádom a twilightes sztorikat
4: minden édességet megeszek
5: utálom a diót és a mákot

Akiknek tovább adom :

Vikike1987 ( http://damienlapja.gportal.hu/)
Lizzyke ( http://kellan-lovestory.blogspot.com/)
Szoffy ( http://lonelyfriendship.blogspot.com/)

Még egyszer köszönöm a díjat Trixynek !:) ♥

9.rész

*Anabell szemszöge*

Egész éjjel Emmetten járt az eszem szinte alig aludtam. Mire pedig elaludtam volna az eső eszeveszett módon kezdte verni az ablakunkat. Éppen meg akartam fordulni mert azt hittem , hogy velem maradt de hűlt helyét találtam. Csupán csak a feje nyoma látszódott a párnán. Gyengén végighúztam rajta a kezem és megejtettem egy mosolyt. Nem tudtam mennyi idő lehet, de még korán van mert kintről szinte semmi fény nem szűrődik be. Szép lassan felkeltem, megnéztem az időt. Nem is volt korán , az óra mutató épp most ütötte a 9 órát. Megígértem Jacob-nak hogy átmegyek ma hozzá , mivel régen beszéltünk. Bementem a fürdőbe, megejtettem egy zuhanyt meg a többi reggeli teendőt majd felfogtam copfba a hajam. Ezután felvettem egy sötét árnyalatú farmert és egy fehér garbó szerű pulcsit ami fölé természetesen a kabátot. A legvégére a szőrös csizma maradt. Tudtam , hogy nem ajánlatos ilyen szakadó esőbe , és hóba gyalog menni a La Pushba de szeretem a veszélyt és Jake-t is látni akarom . Még mielőtt elhagytam volna a házat írtam egy levelet , hogy hol vagyok. Felkaptam a kapucnim a fejemre és már úton is voltam. Ennyi időbe még soha nem tellett oda érnem valahova. A szél másodpercenként fújta le rólam a kapucnim a az eső pedig nem engedett látni. És még az is hozzá tett hogy rohadtul fáztam is.

- Anabell…- hallottam meg egy ismerős hangot

- Szóval ide találtam…szia Jake - öleltem meg – milyen jó meleg vagy

- Már meg szokhattad volna – adott egy puszit – te viszont majd meg fagysz, na gyere ide- ölelt át. Jake volt a legjobb barátom , kiskorom óta ismerem, és mindent tudok róla ahogy ő is rólam. Azonban az utóbbi pár hónapban nagyon megváltozott. Régen amikor találkozni akartam vele, mindig ráért most pedig egyre kevesebb időt szán rám. Most is csak azért hívott át , mert valamit mutatni akar. Úgy érzem nekem nem fog tetszeni az a valami. Amikor beléptünk Billyék házába, megcsapott egy erős női parfüm illat. Innentől tudtam, hogy Jake-nek barátnője van. Nekem is ott van Emmet, mégsem hanyagolom el, Jake-ről pedig mást lehet mondani.

- Anabell, ő itt Destiny a barátnőm – mondta ezer wattos mosollyal Jake.

- Nem akartam elrontani a jó kedvét, de rosszul esett az amit megtudtam, rosszul esett az , hogy egy lány miatt elhanyagolja a legjobb barátját viszont ez mellé a furcsa érzés mellé valami más is társult, amit féltékenységnek hívnak. Hiszen eddig én voltam az egyetlen lány Jake mellett akit szeret . Persze voltak neki barátnői, hiszen ki ne járna Jacob Black-el … de egyik sem volt komolya, hiszen nem mutatta be nekem őket… ezt a Destiny-t viszont… igen.

- Örvendek Destiny – ejtettem meg egy műmosolyt

- Szintén Anabell – valami furcsa volt ennek a lánynak a nézésében, valami... olyan ami még sok bajt fog okozni nekünk. Jó emberismerő voltam, ez a lány pedig nem volt valami szimpatikus.

- Örülök a találkozásnak, de túl sokáig tartott az ide út… mint látom dél van- néztem a fali órára .- megígértem Emmetnek , hogy átmegyek hozzá – mondtam amilyen gyorsan csak tudtam.

- Haza kísérlek – vágta rá rögtön Jacob

- Haza találok egyedül is – néztem a szemébe, - sziasztok- pusziltam meg a legjobb barátomat, majd elindultam.

*Jacob szemszöge*

Láttam Anabell arcán , hogy valami nem stimmel. Biztosan furcsa neki , hogy már csak nem ő lesz az egyetlen lány az életemben. Természetesen a szívemben, amíg csak élek ő fog élni hiszen már kiskorom óta tudom , hogy ő a lenyomatom de semmi esélye annak , hogy együtt legyünk hiszen bele szeretett egy kemény bőrű vérszopóba. Nekem viszont bármennyire is fáj túl kell lépnem rajta, hiszen nem lehetünk egymásnak mások mint csak barátok. És Destiny csodálatok lány,habár tudom hogy szerelemből soha nem fogom szeretni, talán máshogy igen.

- aranyos lány, csak hamar elment- szólalt meg Destiny, majd a karjaimba bújt. Ilyenkor mindig azt képzelem, hogy Anabell az.

- Majd még fogtok tudni beszélgetni, ő a legjobb barátom és sokat lesz itt – vágtam rá miközben tudtam, hogy ez nem lehetséges hiszen nagyon erős az iránta érzett szerelmem.

*Anabell szemszöge*

Miután olyan gyorsan elrohantam a La Pushból még a kapucnim is elfelejtettem felrakni, így elég szépen eláztam. Ez a lány nagyon furcsa volt nekem, még soha nem éreztem hasonlót mint amikor vele beszéltem. Az utam most nem haza vezetett,hanem a Cullen házba. Hiszen már késésben voltam, és megígértem Em-nek hogy ahogy tudok futok hozzá.

- szia Anabell – szólított meg rögtön Alice, amikor a ház közelében voltam

- szia Alice - pusziltam meg – Emmet?

- Szerencséd van, mert pont most jött meg , menny csak fel ismered az utat .- mosolygott majd bele szagolt a levegőbe – a véred illata igen erős… - nevette el magát- Emmet biztosan meg fogja említeni

- Remélem hogy nem- futottam fel a lépcsőn, majd amikor beértem a szobába a szerelmem karjaiba vetettem magam.

- Neked is szia – mosolygott Emmet majd egy hosszú csókot lehelt ajkaimra.

- Úgy látszik ilyenkor a lányok kicsit meg bolondulnak – mondta röhögve , mire elvörösödtem. Gondoltam , hogy meg említi ha nem tette volna akkor nem ő lenne Emmet Cullen. – ázott kutya szagod van – fintorodott el amikor jobban hozzám bújt . Nem értettem hogy a Cullenék miért hívják Jacobékat kutyáknak, de nem is foglalkoztam vele. Felhúzott orral elfordultam tőle. Nem tűrom , hogy sértegesse a legjobb barátomat.

- Na cica… most meg mi van?

- Emmet… Jake a legjobb barátom, ezt tartsd tiszteletben! – néztem rá komolyan

- Nem örülök neki…

- Nem érd… - akartam kimondani , amikor olyan fájdalom férkőzött a fejembe, hogy azt hittem szétrobban. Nagyot ordíthattam, hiszen Alice is felrohant és rázogatni kezdett.

- Anabell… mi a baj… koncentrálj… hallod Anabell

- Cica… szólalj már meg a frászt hozod rám

Nem tudtam mit tenni, fájdalmasan szorítottam a fejem. Minden apró zaj még nagyobb fájdalmat keltett bennem. A fejemben dübörgött valami,olyannyira hogy a saját gondolataim sem hallottam, de valaki másét igen . „ fogd a kést és szúrd magadba” .

- Nem akarom – ordítottam

- Cica mit nem akarsz- szorított magához – csssss

Az ajtó kicsapódott és a többi családtag lépett be rajta. A kicsapódás még nagyobb fájdalmat keltett bennem. Éreztem hogy valaki át vesz a karjaiba és valahova lefektet, majd valamit belém nyom, amitől a fájdalom enyhülni kezd majd szép lassan elmúlik. A szemem csak nagyon lassan tudom kinyitni, még mindig él bennem a fájdalom emléke.

- mi volt ez? – nézett rám Carlise

- nem tudom… egyszer csak abbahagyta amit mondani akart és sírni ordítani kezdett. Bármit csináltam nem hagyta abba . Cica nagyon aggódtam- nézett rám, majd egy puszit lehelt a számra.

- Gyerekek… én úgy érzem ez nem a véletlen műve volt, ha egyszer megtörtént máskor is megfog

- Nem akarom…- temettem Emmet mellkasába a fejem – és köszönöm Carlise

- Ez a dolgom Anabell , és én is nagyon megijedtem hogy nem fog hatni amit adok neked

- Emmet szeretném , hogy ezentúl amíg ez meg nem oldódik mindig Bell mellett legyél, ha vadászni mész majd valaki levált.

- Sejtésed sincs hogy mi volt apa? – kérdezte Jasper

- Az van…de lehetetlen…ezért egyenlőre amíg meg nem bizonyosodok róla nem mondok semmit. – nézett ránk komolyan,